Szerkesztői üzenetek

Fekete zongora. Nem tehetségtelen vers, valamint az előbbi sem az, de még mind a kettő kezdetleges, és ami fő, zavaros. – A Magyar Szemle 1906. április 12-ei számában olvasható ez a szerkesztői üzenet. Hogy ki írta, abban nem lehetünk biztosak, mert bár pár sorral alatta ott áll a laptulajdonos–szerkesztő Gerely József neve, mellette a folytatás, miszerint „távollétében a szerkesztésért felel: Szemere György”. Azt azonban tudjuk, hogy az üzenet Ady Endrének szól. A fekete zongora nem is jelent meg ebben a lapban, hanem bő egy évvel később a Budapesti Naplóban.

Közvetlenül Ady versének visszautasítása fölött viszont olvasható egy ugyancsak irodalmi jelentőségű, ám ezúttal pozitív kicsengésű szerkesztői üzenet is: „Találkozás. Meg fog jelenni. A másik egy kissé erős. A zenei cikk nagyon sokat markol s emiatt keveset fog.” Ám ez esetben némi zavar is lehetett a rendszerben, hiszen Csáth Géza Találkozás című novellája éppenséggel pár oldallal előrébb látott napvilágot, azaz az író a Magyar Szemle egyazon számából értesülhetett művének elfogadásáról és megjelenéséről. Hogy a megbírált zenei cikk mi lehetett, nem tudjuk, ugyanakkor a május 10-ei lapszámban Csáth Géza már egy Pucciniről szóló rövid írással jelentkezett, és onnantól fogva gyakori szerzője volt a Magyar Szemlének.