Elektrolitgyár-botrány Szolnokon: „Vigye a kertjébe a gyárat az, aki ezt idehozza”

Új front nyílt a kormány akkumulátoriparosítása ellen: ezúttal Szolnokon lázadnak egy elektrolitgyár miatt. A tiltakozókat egy közélettel foglalkozó egyesület és Györfi Mihály polgármester is maga mellé állítaná egy népszavazással. Riport Szolnokról, ahol mindenki hazugozza a politikai riválist, de azért működtetik a várost.

„Ne hazudj!” Így kezdődik az elektrolitgyár miatt készült, kézzel írt plakát szövege, amelyet a szolnoki vásárcsarnok buszmegállójára ragasztottak. Amennyire piac, annyira fórum a csomópont a 66 ezer lakosú megyeszékhelyen, ahol összeszalad, aki vesz és elad, aki munkába megy vagy hazafelé iparkodik. Reggel asszonyok cekkereiket szembefordítva keseregtek az árakon, ugyanott délután „akkugyárazás” ütötte meg a fülem. A sűrű kézírással kanyarított felhívás mellett sokan csak elszaladtak, mások hosszan studírozták; egy középkorú nő rövid olvasás után csak legyintett. Hogy azért, mert magyartanár, vagy mert Fidesz-szavazó, és felháborodott, hogy a szerző a fideszes Szalay Ferenc volt polgármestert okolja a kialakult helyzetért, nem derült ki. Sietősre fogta, mielőtt megkérdezhettem volna.

Szolnok a kínai KunlunChem elektrolitgyára miatt zúgolódik, amelyet a város közigazgatási területén, de állami tulajdonú ingatlanon, a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) bábáskodása mellett építenének fel. A város évek óta szeretne kitörni a Budapest–Kecskemét–Debrecen-háromszög vákuumából, az elvándorlás üteme is aggasztó mértéket ölt. A gazdasági megrekedtség az adóbevételeken is látszik: a forráshiányos önkormányzat idénre alig 8,5 milliárd forintos iparűzésiadó-bevétellel kalkulál. Ezért bizakodott a korábbi városvezetés, hogy az állami területre könnyebben találnak befektetőt.