Szőlő mindenekfelett – Haraszthy Ágoston IV.

„Királyi gyümölcs, és a szegények gyümölcse, mert ízében benne van minden jó íz, amelyet az életben szerettünk.” (Krúdy

Bácska éléskamra volt, nem borospince. Ezt némileg cáfolja a sok ezer hektár szőlő, amit dacolva a nem épp ideális talajviszonyokkal (ismerjük a gabona–szőlő paraszti dichotómiáját) csak oda gyökereztetett a makacs inni akarás. Vélhetően Haraszthy maga is leszúrt néhány venyigét az általa csak kisbirtoknak becézett kútasi félezer holdon. Ha jó bor ihletését kutatjuk, bizonnyal nem itt csókolta homlokon Bacchus! De messzire mennie sem kellett: még a lecsípett szőlőbogyó sem ért végig a seregély gyomrán, mire átröppenve a Dunán a Szerémségben találta magát. A Tarcal-hegységben, mondjuk, épp a Fruska Gorán. A feltűnő névazonosság nem az egyetlen kapocs e vidék és Tokaj között. A Galeotto magasztalta szerémségit a középkorban csak úgy emlegették: a királyok bora. Ahogy Garay szekszárdi bikavérét Gárdonyi Egerbe, úgy kergette fel a török a szerémségi gazdákat Tokajba, ahol aztán meghonosították az aszúkészítést. Azt a máig érvényes eljárást, amit Haraszthy pelyhes állú kamaszként már Hegyalján tanult meg és hívott aztán elő emlékezetéből az Újvilágban.

Magyar Hang Plusz

„A kaliforniai szőlőkultúra atyja” – I. A krónikások emlékezete

Négyrészes sorozatunkban a már sokszor megírt legendás (időnként bulvárosított) életesemények mellett tényekbe kapaszkodva keressük a tanulságot, a ma viszonyát a szőlő- és borkultúra magyar misszionáriusához.

Ismerhette a tolnai és villányi borokat, de északnyugatnak indulva bizonyosan megfordult Pécs környékén is – no, nem innen a zinfandel szeretete, hiába kecsegtet a baranyai cirfandli akusztikája! Ivott minden bizonnyal olaszrizlinget, kadarkát, oportót, furmintot, sárga muskotályt, hárslevelűt; eséllyel leánykát, kövidinkát, gohért, szerémi zöldet és bánáti rizlinget. Úgy fest, amivel kizöldítette Kaliforniát, nem itt lobbantotta szerelemre.