
Az elmúlt hetekben ismét megbénult az ország. A pedagógusok tömegesen tagadták meg a munkát, sorra zártak be az iskolák, a szülők lélekszakadva rohantak haza a munkából, hogy elláthassák gyermekeiket, a gazdaság a feje tetejére állt, a multicégektől a mikrovállalkozásokig futottak végig a tanársztrájk hullámai, amelyek végül a NER legstabilabbnak hitt bástyáit is elnyelték, és a káosz egy kegyelmi pillanatban egyesítette a társadalmat.
Hirtelen rádöbbentünk, hogy a pedagógusok munkája a jövő sikerének kulcsa, ami azonban a jelen ajtajait is nyitja – vagy zárja rá az országra –, az oktatási rendszer folyamatos szakmai fejlesztése ezért sem lehet csupán az állam feladata: mindannyiunk felelőssége a következő generációk tudása. Örömünkben vad kordonbontásba kezdtünk a Karmelita kolostornál, amíg a fényes jövő lehetőségeitől megrészegült közrendőr az arcunkba nem fújta a valóságot.
Pedig azt hittük, sikerül. Hogy a társadalmi érdek végül felülkerekedik az uralkodói önkényen, és ahogy egymásra hányjuk a feleslegessé vált kerítéselemeket, felszabadítva az ország minden közterületét, eltölt bennünket a diadal mámora. Véreres szemmel ülünk már a padkán, háttal a jövőnek, és az égő torkunkba toluló keserűséget igyekszünk visszanyelni. Ha valami, akkor az önsajnálat pátosza biztosan nem segít. Eszköztelenek vagyunk, de a józan helyzetértékeléssel legalább elfoglaljuk magunkat: a magyar oktatási rendszernek annyi. Nem egyszerűen elnyelte a NER mocsara: leégett, öszszedőlt, aztán süllyedt el. Bölcsődétől az egyetemig minden odalett, és hogy teljes legyen a pusztítás, az akadémiai kutatást is kicsinálta a kormány.
Amíg a pedagógusok csendben várják, hogy a státusztörvény lecsapjon rájuk, diszkréten – talán még az elégedetlen tanároknál is diszkrétebben – távozott az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) éléről Maróth Miklós klasszika-filológus, aki minden lojalitását latba vetve küzdött a magyar tudományos élet ellehetetlenítéséért. És neki, a kordonbontókkal ellentétben, sikerült, amit eltervezett: négy év alatt leépítette a Magyar Tudományos Akadémiától (MTA) elvett, ELKH néven újraszervezett tudományos intézeteket. Most, hogy nem lehet többet ártani, távozik.
• Milyen szimbolikus jelenetbe sűríthetnénk a NER ellenzékének működését?
• Mi lett az MTA szétverésekor tett ígéretből?
A teljes cikket a Magyar Hang hetilap május 5-én megjelent, 2023/18. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!