
Ezerkilencszáz-negyvennégy telén Zuglóban több helyen is mentettek üldözötteket bátor női szerzetesek. Emberek százait bújtatták és gondozták a saját életüket kockára téve az üldözöttekért.
A szürke nővérek
A Slachta Margit által, 1923-ban alapított Szociális Testvérek Társasága nem hagyományos szerzetesrend, hiszen a tagok nem szerzetesi, hanem magánfogadalmat tesznek. Az alapító Margit nővér politikusként, az első női országgyűlési képviselőként számtalan alkalommal kiállt az üldözöttek mellett, a fajelméletet nyíltan elutasította. Az 1940-es évek elejétől kezdve beadványokat és beszámolókat írt a munkaszolgálatról és deportálásról, 1944 telén a vidéki és budapesti rendházakban társaival mintegy ezer ember életét mentették meg.
A Szociális Testvérek Anyaháza Zuglóban működött. A rendház a Stefánia út és Thököly út kereszteződésénél, a Thököly út 69. szám alatt, éppen a nyilasházzal szemközt állt. A környéken Slachta-házként emlegetett intézményben nagyjából hatszáz ember fordult meg és száznegyven állandó lakója volt; a testvérekhez a nyilas hatalomátvétel után folyamatosan jelentkeztek az üldözöttek. „Egyetlen délelőtt vagy ötven ilyen látogatót számlálunk meg, akinek mindegyikével természetesen egyenként kell foglalkozni, bennük a lelket tartani, az öngyilkosságtól visszatartani, futkosni, intézkedni, egészen a késői ágyba jutásig, amíg beleszédül az ember. […] A budapesti anyaházban különösen izzó volt a hangulat az első hetekben, amikor egyre szigorúbb rendeletek következtek és főbelövéssel büntették azt, aki bújt, és aki bújtatott” – olvasható Szita Szabolcs Végvárak Zuglóban; Felejthetetlen történet 1944–1945-ből című munkájában.
• Hogy zajlott az élet a nyilasházzal szemben lévő intézményben?
• Milyen volt, amikor razziát tartottak ott?
• Hogy bújtatták az embereket
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!