Jelentős visszhangot váltott ki a hazai közéletben Schmidt Mária írása, amely súlyos vádakat fogalmaz meg a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) szemben. A Terror Háza Múzeum főigazgatója és számos kormányzati tisztség betöltője azt állítja, hogy az MTA a sztálinizmus továbbélő intézménye, amely teljesítmény nélküli kiváltságokat biztosít az akadémikusoknak. Javaslata szerint az állam vonuljon ki az MTA finanszírozásából, valamint vegye vissza az annak juttatott ingatlanokat és más vagyonelemeket, a székház kivételével.

Az MTA tagjai és munkatársai reagáltak erre az állásfoglalásra. Én egyetemi oktatóként fogalmazom meg véleményemet: annál is inkább, mert Schmidt megpróbálja szembeállítani az akadémiai-kutatóintézeti és az egyetemi szférát. Az alábbiakban sorra veszem Schmidt főbb állításait, és vizsgálom azok tartalmát.

„Az MTA maga a velünk élő sztálinizmus”: történelmietlen és szakmailag hibás párhuzam

 A sztálinizmus fogalma az 1930–1950-es évek diktatúráját, különösen pedig a centralizált döntéshozatalt, a személyi kultuszt, az eltérő vélemények elnyomását, valamint a média, az oktatás, a tudomány és más intézmények kormányzati ellenőrzését, a politikai tisztogatásokat és az erőszakos államosítási-iparosítási politikát jelöli. Bár az MTA valóban – idővel gyengülő – politikai befolyás alá került a kommunista korszakban, a rendszerváltozás idején reformokat hajtott végre az autonóm és demokratikus működés megteremtésére, amelyet sokáig a kormányok is támogattak. Az utóbbi évtizedekben nem ismerjük az MTA tagjainak vagy osztályainak olyan állásfoglalását, amely bármilyen formában azonosulna a sztálinista elvekkel vagy gyakorlattal. Ellenkezőleg, az akadémia tagjainak számos olyan véleményével találkozhattunk, amelyek az állami túlhatalom, a politika tudományba való beavatkozása ellen fogalmazódtak meg. A Schmidt által kifogásolt akadémikusi állásfoglalás is éppen azt tükrözi, hogy az intézményen belül pluralizmus érvényesül, ami nem mondható el számos más mai magyar közintézményről, például a közmédiáról. A pártállam jeleit érdemes inkább máshol keresnünk.

A sztálinizmus vádja tehát történelmileg erősen pontatlan és retorikailag túlfeszített, mivel egy pluralizmust gyakorló, autonóm tudományos testületet próbál párhuzamba állítani az elnyomó diktatúrával. Schmidt Mária jelentős közpénzekből gazdálkodó, történelemmel foglalkozó intézmények és projektek vezetője, ezért aggasztó, hogy ilyen súlyos szakmai és érvelési hibákat követ el nyilvános megszólalásában: ez egyben kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy miként képes szakmailag megalapozottan irányítani a rábízott intézményeket.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap május 1-ig kapható 2025/17. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!