Szuverén

Komikus volna azt állítani, hogy a magyar miniszterelnök Donald Trump talán legelszántabb külföldi támogatójaként jelentékeny hatással bír az Egyesült Államok politikai folyamataira. Nem ezért figyelemre méltó, ahogy az elnökválasztást számos közelmúltbeli európai voksoláshoz hasonlóan, magától értetődően nem belügyként, hanem nemzetközi kérdésként kezelte, ami az ő mozgásterét is érinti. Igaza van, Trump győzelme után végképp nem lehet elszigetelt szereplőnek láttatni. Globális erőközpontok, illetve azok lokális megbízottai országhatárokon átnyúlva, nyílt és rejtett módon lobbiznak az általuk favorizált erő sikeréért. A módszerek, technikák változatosak: kampánytrükkök megosztásától banki hiteleken és egyéb pénzügyi segítségen, a közösségi média manipulálásán, migránsok utaztatásán át egészen a választási informatika meghekkeléséig sorolhatók a példák.

A miniszterelnök szuverenitásfelfogása pofátlanul relatív: Ukrajnának például nem jár szerinte. Itthon azzal vádolva igyekszik megbélyegezni, lassan már kriminalizálni hivatali zaklatással is fenyegetett, a szuverenitásunkra veszélyesnek beállított ellenfeleit, amit ő maga és elvbarátai nemzetközi hálózatba szerveződve napi rutinként gyakorolnak. Ez a hálózat immár leplezetlenül kapcsolódik a nyugati világon kívüli olyan erőközpontokhoz, mint a gazdasági gyarmatosítás technikáit kreatívan alkalmazó Peking vagy az érdekeit kevéssé cizelláltan érvényesítő, lényegében a nemzetközi jogrend ellen háborút indított Moszkva. Kivételes rutinjának is köszönhetően Orbán Viktor ügyesen lavíroz ebben a zavarossá vált térben, ezúttal hazárdjátékosként nem állt fejre, ám egyre nyilvánvalóbb, hogy személyes érdekei ütköznek a magyarok érdekével.