24 órával azután, hogy felszállt a gépem Tajpejből, a kínai hadsereg harminc éve példátlan mozgósítással, haditengerészeti és légi flottával vont újabb gyűrűt Tajvan körül. Pedig az előző, az októberi nemzeti ünnep idejére időzített erődemonstráció sem volt kicsi: akkor 153 katonai repülő vett részt benne és 24 nagy hajó. Korábban 48 órával előtte szóltak, ha gyakorlatra készültek, idén már csak percekkel előtte. Egy hétig voltam Tajvanban egy nemzetközi újságírócsoport tagjaként, és rengeteg igen magas rangú emberrel folytattunk háttérbeszélgetést – például a májusban leköszönt elnök asszonnyal is, aki előtte 8 éven át irányította az országot. Több minisztert, miniszterhelyettest, az ország védelmével foglalkozó felelős beosztású szakembert, parlamenti bizottságok tagjait kérdezhettünk kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt.
Kína stratégiája egyértelmű: egyre szorosabb és szorosabb gyűrűvel fojtogatni Tajvant, mint ahogy az óriáskígyó szorítja leendő áldozatát az utolsó halálos mozdulat előtt. A kínai katonai repülőgépek és hajók immár rendszeresen átlépik a Tajvani-szoros képzeletbeli középvonalát, és egyre közelebb és közelebb merészkednek a szárazföldhöz. Ez a provokáció megsokszorozza a véletlen háború esélyét: valaki elszámolja magát, túl közel kerül és elindult a megállíthatatlan.
Vannak súlyos érvek amellett is, hogy Peking miért támadhat, és persze amellett is, hogy miért nem.
• Mik ezek az érvek?
• Hogyan készülnek mindenesetre egy háborús forgatókönyvre?
• Mit tanultak az orosz-ukrán háború példájából?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
