Róna Péter: Támogatom a Tiszát, de ami eddig történt, még nem teljes rendszerváltás

Az energiaválságot jól kezelte, a kampányban tett ígéreteit igyekezett teljesíteni a kormány, az alkotmányozással kapcsolatban eddig elhangzottak azonban nem tetszenek Róna Péternek. A közgazdász-jogász úgy véli, Magyarország még nem jogállam, a választást követően a személyek ugyan változtak, de a hatalom szerkezete változatlan, annak csúcsán továbbra is a karizmatikus miniszterelnök áll. A valódi rendszerváltáshoz, a jogállam megteremtéséhez valódi társadalmi egyeztetésekre lenne szükség, mert anélkül nincs demokrácia. Ebben még bőven van tennivalója a Magyar-kormánynak.

– Hogyan értékeli a kormány energetikai krízisben mutatott teljesítményét?
– Szerintem a kormány jól kezelte ezt a nagyon-nagyon nehéz helyzetet, összességében jól is kommunikált. Amit én egy kicsit hiányoltam, az az, hogy nem igazán használta ki az alkalmat arra, hogy rávilágítson a társadalom számára, milyen mértékű és jelentőségű beruházásokra és egyéb változásokra van szükség a jövőben. De a válságmenedzselést összességében jól csinálták.

– Milyenek ítéli a Magyar-kormány első száz napját, és személy szerint Magyar Péter teljesítményét? Melyek a legnagyobb erények, eredmények, és mi az, amit hiányol, amit ilyen rövid idő alatt is végre lehetett volna hajtani?
– A kormány összességében igyekezett a választás alatt tett ígéreteket teljesíteni. Ilyen volt a 17. alkotmánymódosítás, Sulyok Tamás elmozdítása és Baka András kinevezése. Ilyen volt a közlekedéssel kapcsolatban bejelentett Baross Gábor-program is, bár szerintem az szakmai értelemben elég komoly hiányosságokkal küzd. Azt gondolom, nagy a veszély, hogy a rendelkezésre álló 3500 milliárd forint nem igazán lesz megfelelő módon elköltve. Vitézy Dávid a modellt Olaszországban látja, de Olaszország demográfiai és gazdasági szerkezete nagyon más, mint Magyarországé, másképp helyezkednek el közlekedési csomópontok. Ha már modellt keresünk, inkább Svédországot javasolnám, de igazából egy, a magyar viszonyokat figyelembe vevő, mélyreható szakmai elemzésre lenne szükség. Miközben a rendelkezésre álló hatalmas összeg nagy részét a tömegközlekedési struktúra fejlesztésére szánja a kormány – amire kétségtelenül szükség is van –, a nyakunkon klímaváltozás okozta víz- és energiaügyi válság, amit jól jeleznek az elmúlt másfél hónap kritikus történései Pakson és a kiszáradó magyar vidéken. Úgy gondolom, szerényebbre kell fogni a közlekedésre szánt összeget, és többet adni a minden korábbinál nagyobb vízügyi problémák megoldására, mert számítani kell hasonlóan aszályos időszakokra az elkövetkezendő években is. És a kiszáradás nem csak a vidéket sújtja, hiszen a talajvízszint csökkenésével eltűnő vízkészletek miatt a városok alól eltűnő föld alatti tavak beomlásokat okozhatnak.