„Ez nem állapotfelmérés, hanem vészjelzés”

A tanodák évek óta pótolják az állami oktatás hiányosságait, de most ők is a túlélésért küzdenek. Egy friss szakmai jelentés szerint a finanszírozási nehézségek, a bürokrácia és az érdemi párbeszéd hiánya miatt egyre több intézmény kerül veszélybe – pedig ezek a helyek sok gyereknek az utolsó kapaszkodót jelentik a végleges lemorzsolódás előtt.

Sok hátrányos helyzetű gyermek számára létezik egy világ iskola után, ahova azért jár, hogy ne szakadjon le a társaitól. A hagyományos oktatási rendszerben ők valamiért nem tudnak úgy teljesíteni, ahogy azt elvárják tőlük. A tanodákban dolgozó pedagógusok és mentorok segítenek nekik, mint a szakemberek mondják: azért, hogy ne morzsolódjanak le. Mostanra ezeknek az állami támogatást is kapó intézményeknek a működése több okból is veszélybe került.

A műhelyek érdekképviseletét ellátó TanodaPlatform nemrég átfogó jelentést készített, amelyben a rendszer legnagyobb hibáira hívták fel a figyelmet, mellé pedig megoldási javaslatokat készítettek. – Ez nem állapotfelmérés, hanem vészjelzés. A magyar tanodahálózat ugyanis nemcsak a pénzügyi ellehetetlenülés szélén táncol, hanem szakmai elszigeteltségben is működik, mindezt egyre súlyosbodó adminisztratív nyomás mellett – szögezi le Szűcs Norbert, a szegedi intézmény, a Motiváció Műhely alapítója, a jelentés egyik készítője.