Tari Annamária: Ki kell menteni a gyerekeket a közösségi média fogságából
Tari Annamária (Fotó: Falus Kriszta)

Jót teszek magamnak, ha a görgetés helyett könyvhöz nyúlok? Miért baj, ha impulzus alapján fogyasztunk tartalmat? És helyes-e, ha közszereplőket kiáltunk ki narcisztikusnak és pszichopatának? Tari Annamária pszichológus Üresre töltve című új könyvében a digitális hedonizmusról és analóg depresszióról ír.

– Gyakran ülök vonaton, ráadásul wifi is mindig van, így mostanában többször az a dilemma merült fel: olvassam tovább az ön könyvét, vagy adjam meg magam a Facebook-feed könnyed görgetésének. Jót teszek magammal, ha ilyenkor nem engedek a csábításnak, és a könyvet választom?
– Jó lenne, ha mindenki egy könyvet választana, egyrészt, mert az idegrendszerünknek egy kis szünetet jelentene az impulzusáradatban. Nemcsak arról van szó, hogy a műveltség és annak a képessége, hogy átgondoljunk, megfontoljunk valamit, az olvasottságtól is függ. Hanem arról is, hogy a gyors érzelmi szükségletkielégítéseink, amit az okoseszközök lehetővé tesznek, háttérbe tolták az olvasást. Pedig a nyomtatott írások olvasása fejleszti a figyelmet, a fókuszálást, és szépirodalom esetén az érzelmeket is. Azt is mondhatnám: igazán a lassú olvasás gazdagítja az ember érzelmi mintázatát. Teljesebb élmény, mert a lassabban átélt, felfogott gondolatok teljesebb kognitív jelenségek, nagyobb érzelmeket is váltanak ki. Amikor Nicholas Carr leírta először a Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?-ben, milyen különbség van aközött, hogy az ember printet olvas, vagy képernyőt, arra jutott: instabil dolgon olvasva az instabil érzet megmarad. Így a felfogás, hatékonyság, például tanulásnál, csökkenhet 10–15 százalékot. A könyvben tudom, hol tartok, lapozni kell, és a szemem egyenletesen halad balról jobbra.

– Az önmagában probléma, ha impulzus alapján fogyasztok tartalmat?
– A tartalomfogyasztás impulzusalapon általában azt jelenti, hogy pillanatnyi elvárásaim, vágyaim mentén hagyom magam vezetni a tartalmak között. Olyan ez, mint a szállodai reggeli. Amikor svédasztal van előttünk, akkor úgy szedünk mindenből, hogy nem jut eszünkbe, valójában mit szerettünk volna, mert a válogatás élménye felülírja. Pár pillanat alatt megéljük az „azt is szeretném, és abból is akarok” azonnaliság érzelmi élményét. Az azonban nem mindegy, hogy kinek a tálalását fogyasztjuk, mert az online tér – minőségben meglehetősen eltérő – tartalmai között nagyon könnyű kiszolgáltatottá válni. Hullámzó érzelmek és változó hangulati elemek tarkítják az impulzusfogyasztásunkat, szerintem néha már azt sem tudjuk, milyen lenne a valódi alaphangulatunk, annyira rászoktunk, hogy ébredés után nem sokkal már ránézünk valaki mondataira, fotójára, videójára. Fontos lenne azon elgondolkoznunk: itt egy eszközállomány, amelyik élmény- és örömforrásként üzemel, és nem vesszük észre, hogy az impulzusok által szerzett örömök elkezdik megtölteni a mérleg egyik serpenyőjét, óhatatlanul lehúzva azt. A valóság, amelyik nincs tele impulzivitással, hirtelen üresnek, semmilyennek tűnik. Az ember libidója szintén átköltözik az online térbe. Azt fogja érezni, hogy az ott az igazán lényeges valami, az életünk pedig, amit túl kell élni.

• Feladata egy pszichológusnak, hogy jó példával járjon elő?
• Mit hoz ki belőlünk a közösségi média?
• Miért ne kezdjük diagnosztizálni egymást és közéleti szereplőket?
• Mekkora problémát okoznak a mesterséges intelligencia generálta tartalmak?

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!