Tehenek a terepasztalon

Másfél éve nem voltunk külföldön, tavaly nyáron, az első hullám után (és a második előtt) eszünkbe sem jutott, hogy mennünk kellene, mentek helyettünk is elegen, idén azonban eljött a moccanás ideje, két dózissal a szervezetünkben úgy éreztük, felelősségünk tudatában is vígan átléphetjük a határt. Ezt végül a tervezettnél többször sikerült megcselekednünk (de mindent a maga idejében).

Alap, hogy oda nem szívesen tesszük be a lábunkat, ahova tömegek teszik, nem annyira vírusos, mint szociokulturális megfontolásokból, ráadásul régóta szerettem volna vetni egy pillantást a jeruzsálemi (akarom mondani: jeruzalemi) borvidékre Szlovéniában, különböző fényképek komoly szépségeket ígértek, plusz milyen közel van, búcsút intünk a hazának Tornyiszentmiklósnál, még negyven kilométer, és tessék, máris megérkeztünk.