Ilyet még nem láttak a Tisza-tónál, kétharmadára csökkent a vízfelület

Szeptember elején a Tisza-tó még eleven. Ilyenkortájt a sekély laposokat még sulyommezők borítják, néhol még virítanak a vízitök megkésett, sárga virágai. Megjelennek az első vonuló madárcsapatok, majd néhány héttel később a nyári békabrekegés helyét átveszi a ludak gágogása. A turisták áradata ekkorra levonul a vizekről, csak a horgászladikok fara türemkedik elő a nád- és gyékényfalakból.

Az idei szeptember más. Fent állunk a Tisza-tó gátján, szemünk előtt a nádasokkal, facsoportokkal szabdalt Poroszlói-medence. Korpás Lajos a tó felé mutat. A régi utakat keresi. Gyerekkorában még a Csapói hídon és az Alsóréti hídon járt át biciklivel a gyümölcsösökbe. – Szántók és kertek váltották egymást errefelé, mielőtt létrehozták a tározót – mondja. A hidak pillérei ma is megvannak, ahogy a hajdani facsoportok tönkjei is, a kiszáradás helyenként újra előhívta a víz alá került régi világ maradványait. Nem ez az első olyan nyár, hogy megfogyatkozik a víz a Tisza-tóban, de Korpás, aki kikötőmesterként évtizedeket töltött el a parton és a víz hátán, ilyet még nem látott. Hasonlót igen, 2022-ben, de akkor nagyjából kilencven centiméter hiányzott a nyári vízszinthez. Most helyenként egy méter húsz–egy méter harminc.

Július végén, augusztus elején már sejteni lehetett, hogy nagy baj közeleg – magyarázza Szepesi Imre, a poroszlói Sellő Horgászbolt tulajdonosa a gát tetején állva. A tó szintje egyre gyorsabban apadt, és senki sem tudta, hol áll majd meg. Szepesi, mielőtt családjával nyaralni indult, kivette a csónakját a vízből. Akkor még értetlenkedve néztek rá a parti emberek. Aztán egy-két hét múlva a szkeptikusok is sorra partra emelték a csónakjaikat. Akik nem így tettek, azok most foghatják a fejüket, hogyan emeljék ki az iszapból besüppedt hajóikat. – Nem kell aggódni miattuk, ezek már stabil oldalfekvésben vannak – jegyzi meg rosszmájúan egy férfi a horgászbolt teraszán.