Tisztelt Európa!

Tisztelt Képviselők! Önök meghallgatták Orbán Viktor „programbeszédét”, amelyet a magyar elnökségi terminus több mint felének eltelte után mondott el. Eme beszéd látszólag teljesen európai volt, ám önök nem igazán foglalkoztak a tartalmával, ami részben érthető, hiszen a szónok már annyiszor tört borsot az önök orra alá, hogy örömmel „kapták el”, és alaposan be is olvastak neki. Az egész vita minket, magyarokat arról győzött meg, hogy ez a szekér szakadékba szalad.

Egyfelől érthető és méltányolható az Európai Unió elégedetlensége Orbán Viktorral szemben, hiszen ő maga is úgy definiálta az EU-beli működését, hogy „mi vagyunk a homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt”. Jól látják Brüsszelben (Strasbourgban), hogy Orbán Viktor és Szijjártó Péter, azaz a hivatalos magyar külpolitika irányítói az unió legveszélyesebb ellenfelével, Moszkvával kokettálnak, ráadásul éppen háborús viszonyok között, amikor is az agresszor Oroszország előre – 2021. decemberben – deklarált célja Közép-Európa és benne az EU NATO-talanítása. Vagyis 14 országnak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéből való kilépését akarja elérni. Ezzel szemben épp az ellenkezője történt, még két EU-tagállam belépett a katonai szövetségbe, nyilván a saját jól felfogott érdekében. Sajnos önök nem mondták a szemébe Orbánnak, hogy Moszkva háborúja deklaráltan nem csupán Ukrajnáról szól, és a különutas politikájával egész Közép-Európa szabadságát ássa alá.

Hasonlóan kapitális hiba volt nem kimondani, hogy amikor Orbán Viktor a nyugat-balkáni országok csatlakozásának felgyorsítására szólított fel, és hangsúlyozta, hogy „Szerbia felvétele nélkül a Balkán nem stabilizálható”, akkor Moszkva igényét tolmácsolta, hogy legfőbb közép-európai szövetségesét besegítse az EU-ba. Továbbá azt sem mondták ki, hogy Orbán és szűk érdekcsoportja fontos gazdasági pozíciókat foglalt el Szerbiában meg másutt is a csatlakoztatni kívánt balkáni térségben, sőt ezzel párhuzamosan segítséget nyújt a belső balkáni nemzetiségi ellentétek elmérgesítésében, magyarán a zavarosban halászik, azt reméli, hogy neki gazdaságilag lekötelezett figurák kerülnek az „új EU-tagállamok” vezetői székeibe.