Tréfamesterek

Egy régi vicc szerint – olyan régi, hogy én is csak olvastam róla – Sztálin elvtárs vidékre látogat, és beszédbe elegyedik a helyi lakossággal: „Hogy vannak, hogy vannak?”, tréfálkozik Sztálin elvtárs, „Jól vagyunk, jól vagyunk”, tréfálkoznak a parasztok.

Korunk tréfamesterei kevésbé kifinomultak, mint a viccbeli parasztok, de a hangjuk ugyancsak messzire eljut, erről kár lenne vitát nyitni. A Menczer–Szijjártó-féle pilisvörösvári fórumra való úgynevezett spontán betoppanása alkalmával Orbán Viktor sok egyéb mellett azt is megosztotta a lelki támogatásra szoruló fideszes aktivistákkal, hogy Donald Trump megkérdezte tőle, kilépünk-e az Európai Unióból. Amikor erre vonatkozóan másnap azt firtatta Orbánnál a hozzá pár másodpercre hozzáférő RTL stábja, hogy ez vajon nem beavatkozás-e a magyar szuverenitásba, a kormányfő azt felelte: ez attól függ, hogy amit mondott, azt Trump tréfának szánta-e.

Az óriási vicceskedéshez hozzátartozik, hogy egy másik Donald, Tusk, a lengyel miniszterelnök észlelte a kijelentést, és arról írt a közösségi médiában, hogy Orbán már nyíltan latolgatja az EU elhagyását. Ugyanis Orbán arról is beszélt Pilisvörösváron, hogy egyelőre több érv szól a bent maradás, mint a kilépés mellett, de ha ez megváltozna, akkor újra ellátogat Pilisvörösvárra, és szólni fog. Azt nem mondta, hogy akkor majd erről népszavazást kezdeményezne (akár pilisvörösvárit, akár országosat), vagy valami efféle, na de a jó viccet sem szabad túltolni. Félreértés ne essék, lehet érdekalapúan nézni az EU-tagság hatásait, éppenséggel nagyon is fontos lenne ezt tenni, csak éppen az a Fidesz-táborban lopakodva terjengő hangulat, miszerint nincs többé maradásunk az EU-ban, a kormány saját politikai terméke. Orbánnak tehát azzal a növekvő kilépéspárti hangulattal szemben kell „érvelnie” a maradás mellett a kormánypárti kemény mag körében, amely kilépéspárti hangulatot ő maga hozta létre.