A tömegtermelés a tudományos „publikációs ipart” is utolérte

A tömegtermelés a XXI. század elejére a tudományos „publikációs ipart” is utolérte: szinte a földből nőnek ki az újabb és újabb folyóiratok, amelyeknek az online térben már terjedelmi korlátokkal sem kell szembenézniük. Ezek az újságok jelentős összegek fejében jelentetnek meg bárki számára elérhető tudományos cikkeket. Hogy melyik lapnál folyik érdemi lektorálás, és melyeknél engednek át valódi bírálat nélkül, gyakorlatilag pénzért cikkeket, a tudományos életben is vitás kérdés. A kutatók közben nyomás alatt vannak: az ő értékelésük és az intézményeké is nagyban függ attól, hogy mennyit és hol publikálnak.

A „Publish or perish” vagyis „publikálj vagy pusztulj” jelmondatát a tudományos életben sokan mennyiségi szempontból is komolyan veszik. Nem ritka, hogy egyes kutatók több száz publikációt jegyeznek egy évben. Nemrég járta körül a Telex.hu, hogyan sikerült egyetlen termékeny – „tanulmányhalmozó” – kutatónak jelentősen felhúznia az Óbudai Egyetemet a nemzetközi rangsorokban. A szerzőnek évi száznál is több publikációjával az egyetemhez köthető tudományos művek idézettségének 45 százalékát sikerült összehoznia. Ennek nemcsak a kutató és az intézmény megítélése, hanem a finanszírozás szempontjából is nagy tétje van. A modellváltáson átesett egyetemek finanszírozása többek között ahhoz van kötve, hogy mennyi cikket jelentettek meg az ott dolgozó kutatók olyan folyóiratokban, amelyek a Scimago folyóiratrangsora alapján Q1 és Q2 besorolásúak, vagyis a lista első két negyedében foglalnak helyet.

• Mi vezetett a „publikációs ipar” robbanásához?
• Miért nehéz egy folyóirat megbízhatóságát lemérni?
• Tényleg csak a mennyiség számít egy kutató értékelésében?
• Mit lép a Magyar Tudományos Akadémia a predátor-gyanús folyóiratok kérdéséhez?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap április 28-án megjelent, 2023/17. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!