A legfontosabb kelléke számomra akkor a kalács volt. Meg a kuglóf. Mindkettőnek ott kellett lennie az asztalon. Igen, hasonlítanak egymásra, de azért van különbség is köztük. Érzetre a kuglóf egy kicsit morzsolódóbb, más az állaga, és édesebb is. Ez attól van, hogy a tésztába a tojásfehérjét habbá verve teszik. Anyám legalábbis így csinálta, és mondhatom, ezt a tudását tökélyre fejlesztette. Sütni persze csakis kemencében lehetett, nekünk már nem volt ilyen, így a szomszédba vitte, az ott lakó gyermektelen pár boldogan segített az ilyen dolgokban. Egyszerre öt-hat is kisült. Már csak azért is kellett a kemence, mert a sima sütőbe ezek a hatalmas, magas alkotások be sem fértek.
Nagyanyám kalácsot és kuglófot is sütött, természetesen ő is az udvaron, a ház folytatásában képzett kemencében. Nagyapám fűtötte be, törekkel, kukoricaszárral, ezzel-azzal, ami akadt. Nem egy-két napra készültek ezek a sütemények, legalább egy hétig lehetett enni belőlük, jó kis házivászon kendőbe kötve sokáig elálltak.
A kertben már nyíltak ilyenkor a virágok, nagyanyámat sosem láttam velük bíbelődni, mégis ott voltak a kertjében. Valahogy odateremtette őket az Isten, akiben mélyen hitt és bízott. Aztán jöttek a méhek, és beporozták. De nemcsak a virágok pompáztak ez időben, hanem megszólaltak a madarak is. A pacsirta, aztán a többiek, vígan daloltak már kora reggeltől. Nagyanyám úgy mondta, akkor van tavasz, ha halljuk: kere kere tyí tyí – ez a madárdal zengi az újulás kezdetét.
A húsvéthoz más hangok is tartoznak. A templom orgonája, amely hol ilyen, hol pedig olyan. Hangszere és kántora válogatja. Hol szépen szól, hol kevésbé. Én is csak nemrég jöttem rá, mennyi hamis, félreütött, nem odavaló hangot hallottam gyerekkoromban ott, ahova el kellett mennem minden vasárnap, reggel fél nyolcra. Akkor volt a diákmise, rendnek kellett lenni; és hát nehogy kipihenjék magukat a gyerekek. Álltunk a templom elején, az oltár előtt, osztályonként sorban, balra a lányok, jobbra a fiúk. Előtte otthon nem volt szabad enni, úgyhogy én rendszeresen kidőltem a sorból, rosszul lettem.
Ma már tudom, nem a kalács a legfontosabb kelléke az ünnepnek. Még csak nem is a sonka, ami nálunk sokáig a saját disznó része volt. Egyszer belepte valami légy, nagyanyám sokáig mosta, dörzsölte sóval, próbálta menteni, nem emlékszem, mi lett végül, szerintem amit lehetett, megettünk belőle. A sonka beszerzése ebben az évben nem is olyan egyszerű, ha bizonyosan egészségeset és finomat szeretnénk enni. No de húsvét van, ezek az ízek csak ilyenkor léteznek! Mindezek azonban csak kellékek. Kevés ér fel ezekből a lelkünkig.
A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap április 24-ig kapható 2025/16. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
