Ukrajna nevű lábtörlő

Északkeleti szomszédunk a ring padlóján fetreng, a bíró rászámol, az ellenérdekelt drukkerek őrjöngenek, legszívesebben tovább taposnák a földön fekvőt… Nagyjából így viselkednek egyes országok érzéketlen vezetői a nap mint nap dróntámadásokat és rakétacsapásokat elszenvedő szomszédos országgal. Még utoljára, mielőtt belépne egyik-másik a százmilliós páncélverdába, beletörli fényes lakkcipőjét az odakészített Ukrajna nevű lábtörlőbe, vagy porig alázza annak vezetőjét egy képzelt tévéshow díszletei között, hogy ezzel saját egóját az egekig emelje.

Játékszer lett Ukrajna a világ autokratáinak szemében, szemernyi részvét vagy együttérzés nem érkezik azoktól, akik éppen az új világrendet farigcsálják a fejünk fölött. Szerintük Ukrajna nem is állam, hanem csak egyszerű bányavidék, amiből az utolsó ritkaföldfémet is ki kell sajtolni, hogy hasítsanak a villanyautók; egy terület, amit valakik valamikor Ukrajnának neveztek el, és már ütközőállam sem (ennek a jelzőnek talán még volt valami méltósága), csak egy hely, ahol egymást gyilkolásszák halomra katonák és polgárok, miközben orosz és észak-koreai katonák figyelik a helyzetet tétlenül a lövészárokban, egy forró szamovár társaságában. Ilyen és ehhez hasonló aljas megnyilvánulások tömkelege fut ki a magyar politikai elit és propaganda sajtójának bűzös üstjéből, és elugrani szinte lehetetlen a szennyáradat elől. Az éveken át tartó tudatos hergelés egyik csúcspontja a bucsai mészárlás szörnyű relativizálása az udvartartás egyik „tollforgatójától”, nevét fedje jótékony homály.

És amit nem láttunk jönni, az is megérkezett néhány napja: a belpolitikai lépéskényszer miatt kifundált újabb milliárdos pénzkidobás (újra kék plakátokba borul az ország?), azaz a már szervezés alatt álló véleménynyilvánító „népszavazás”.