Utazás bálnaháton Óperenciába

Részlet Kiss Noémi A Bálna és a Srác című, készülő meseregényéből.

– Segítség! Elraboltak! Megfulladok!

Csak egy kiáltást lehetett hallani a tengerből. Sem test, sem karok, sem száj, senki nem tartozott hozzá. Egy hang volt, egy kétségbeesett fiú kiáltó hangja. A tenger áramlatai mind összeértek. Egymást keresztezve hatalmas hullámokat csaptak, habokat vertek. A haboknak karja nőtt, és fodrokat formált. Aztán váratlanul néma csend lett: a vízi lények legnagyobbikát, a gömbölyű, kerek, kék bálnát csapta fel az áradás.

Büszkén és komótosan emelkedett ki a habok közül. A tenger szinte szétnyílt alatta, kedvesen, harag nélkül, egy mozdulattal lecsillapította a hullámokat. A Bálna jókedvében énekelt. De egyszer csak abbahagyta az énekét, mert fülsüketítő kiabálásra lett figyelmes. – Valaki szólt?

Hihetetlennek tűnt. A Bálna körbenézett, de nem látott senkit. Mert nem is volt ott senki és semmi. Vagy legalábbis nem látta, hogy bárki lenne ott. Pár perc múlva már világos volt számára, hogy a hangok a tenger feneketlen mélyéről jöttek. Onnan csapták fel a tenger hullámai a kis barátja, a Cérnafiú kétségbeesett és könyörgő kiáltásait.