Uzsonnabor II.

Hogy bízhassunk álmaink igazában, rizlinget vagy szilvánit igyunk – mondani sem kell: szikvízzel! Ne kössünk kompromisszumot, a fröccs sem suta koalíció (bár létezik koalíciós fröccs: egy nagyfröccs és két kisfröccs egy pohárban, Moldova György ír róla a Néma súgóban). Kártékony felfogás, miszerint fröccsbe gyengébb bort kell keverni. A képlet végtelen egyszerű: jó borból inni-, rossz borból csapnivaló fröccs kerekedik. A gyakorlott fröccsivó már az ital színéből és az apró gyöngyök gomolygásából pontosan tudja, értő kezek készítették-e a spriccert. És ha igen, az a legnagyobb gyönyörűség! A jó fröccsnek ritmusa van, ezért ha olvasunk, csak verset olvassunk közben – s ha igazi ínyencek vagyunk, azt is tudjuk, a kisfröccsnek a felező nyolcas áll a legjobban, jambikus lejtéssel. Így a gondolatnak is ritmusa lesz, ritmusa lesz a napnak, az életnek. Az elszánt uzsonnabor-fogyasztó mindig pontos és megbízható (Rottenbiller utcai pincekocsmákban járta a mondás, miszerint a pontos időt is a jó ivóhoz mondja be a Kossuth meg a Vasút)!

Ha ritmusunkat, hétköznapjaink egykedvű folyását megtöri valami, csak akkor forduljunk más borokhoz! Amikor, teszem azt, fontos döntés előtt állunk; olyankor Szürkebarát vagy Kéknyelű borát habosítsuk szikvízzel. Téveszme, borsznobok kevély babonája, hogy Somló és Badacsony szőlői lepergetnék magukról a borvizet! Felszínes csevegéshez rozét, üres széptevéshez Irsait válasszunk. Ha viszont komoly szándék vezet, Királyleánykát vagy Ezerjót. A tavasz első szomját Cserszegivel oltsuk; a nyárét Ottonel muskotállyal, az ősz utolsóját Zefírrel csillapítsuk. Ha utazni készülünk, Hárslevelűt fogadjunk társul, ha sok idő után térünk haza, Budai zölddel üljünk össze. Mikor bolondozni támad kedvünk, Kövidinka a legjobb tréfacimbora; de vallani Rajnai rizling mellett illő. Nosztalgiázni Vörös dinkával érdemes, régi szerelmet felidézni Tramini a tökéletes. Egymás egészségére Zenittel koccintsunk, a hazáéra Pátriával. Zengővel, ha ficsúros a kedvünk, Leánykával, ha dacos, Cirfandlival, amikor magunk sem tudjuk. A Kövérszőlőt ünnepekre tartogassuk, Nektárt az ünnepek utóján igyunk. Pintest nyári zápor idején, Kunleányt, mikor már az eső szagára sem emlékezünk. Zalagyöngye étvágytalanságra, Piros bakator túlevésre gyógyszer. De Furmintba csak akkor keverjünk buborékot, amidőn nagy dolog ül a szívünkön.