A vadászat előtti díszvacsorát a trófeákkal feldíszített nagyteremben tartották. A fiatal vadőr egy hatalmas agancs alatt ült, és komoran turkálta a szarvaspörköltet. Nem érezte jól magát a fővadász meg az emberei társaságában, ő az erdőt szerette, a vadakat, a csendet, nem az ingujjra vetkőzött, izzadó homlokú, vörös fejjel üvöltöző fővárosi vadászokat meg a bömbölő mulatós zenét. Le akart lépni, de a feleségének fejébe szállt a rozé, és hallani sem akart arról, hogy hazamenjenek. Egy évben egyszer van bál, és idén tényleg mindenki eljött.
A vadász erőt vett magán, nem akart jelenetet, inkább kiment rágyújtani. A ruhatárnál senki sem állt, nem várta meg a ruhatárost, kivette a kabátját, és a konyhán keresztül kiment a hátsó parkolóhoz. Csípős volt az este. A vadőr rágyújtott, mélyen leszívta a füstöt, belefújta az éjszakába, és szomorúan nézte, ahogy a bejárat fölötti lámpa fényében kavarog.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
