Van-e ingyenebéd?

Nincs. Ez nyilvánvaló. Mindennek ára van. Vagyis majdnem mindennek. Mert például egy jó ötlet semmibe sem kerül. Egy előremutató gondolat sem. És – bár közhely, de – az élet legfontosabb dolgait nem lehet pénzben mérni. Nagyon fontos, hogy ezt a két igazságot és a belőlük eredő paradoxont – „mindennek ára van” kontra „nem minden a pénz” – jól el tudjuk különíteni. Különösen most, amikor egy ilyen válság veszi körül mind a világot, mind az országot.

A covid-19-járvány globális dementorként szívott el két évet az életünkből. Voltak persze pillanatok, amikor az ember azt érezte, talán nem is baj, hogy kicsit megállunk, magunkba nézünk, de őszintén megvallva, semmit sem tanult az emberiség az egészből, ellenben velünk van azóta is egy lappangó rossz érzés. Mintha a pandémia óta eltűnt volna a világból a derű. Mintha megfakultak volna a színek. Mintha a korábbi fesztelen örömeink erőltetett rutinná evalválódtak volna. Mintha utat veszítettünk volna. Valami nincs rendben a bolygón. És erre a globális depresszióra jött, mint sántának a púp, a háború és az annak a nyomában járó energia- és gazdasági válság. Az ilyen szituációkban természetes folyamat, hogy mindenki visszahúzódik a csigaházába. Az egyének saját maguk és családjuk megélhetésére, biztonságára koncentrálnak, a kormányok pedig elkezdik faragni a költségvetést.

• Hogyan lehetne úgy spórolni, hogy az ne kerüljön semmibe?
• Mihez segítené hozzá a társadalmat a 0 forintos program?
• Hogy hozhatná vissza a reformkor attitűdjét?

A teljes cikket a Magyar Hang november 25-én megjelent, 2022/48. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!