Hullanak a halak, de a fideszes képviselő „a tó rossz színben történő bemutatása” miatt aggódik

A tömeges halpusztulástól szenvedő Velencei-tóhoz érve sorrendben az alábbi dolgokkal lehet találkozni: irtózatos bűzzel, kenhető állagú haltetemekkel, és a politikával, ami rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal előbbi kettőből. Nem utolsó sorban pedig két nyugdíjassal, akik azt kérdezik, hol van ilyenkor a honvédség? Mert hát a közeli Székesfehérváron két nagy laktanya is van, nem igaz, hogy nem lehetne idevezényelni katonákat, hogy kiszedjék a dögöket a part menti nádasból. A Harcosok Klubjának tagjaira nem lehet számítani, ők a foteljukban vannak éppen bevetésen, továbbá minden bizonnyal Békemenetre készülnek, és hát zömében öregek is ahhoz, hogy a parti köveken billegjenek. Maradnak hát a civilek, az önkormányzatok munkatársai, és a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) emberei. Május 20-án másodszor járok itt a 10-én kezdődött halpusztulás óta. A Mohosz nem ad tájékoztatást lapunknak, 14-én keltezett utolsó közleményük szerint az ATEV Fehérjefeldolgozó vállalat az első három napban 1800 kilogramm döglött halat szállított el a tótól, azóta ennél többet, de hogy pontosan mennyit, nem tudni. Ezek túlnyomó részét a civilek gyűjtötték össze, ami ma már természetes. Optimális esetben az lenne a hír, hogy az állami szervek munkáját a civilek is segítik, ehelyett az van, hogy a civilek munkáját szinte senki.

A Mohosz közleménye szerint viszont az elhullott halak 99 százalékát az inváziós idegenhonos ezüst kárász kis méretű egyedei tették ki, tehát megnyugodhatunk. Csak senki ne nézegessen a közösségi felületeken fényképeket, mert azokon azért szép számban – ha nem is többségben – akadnak más halfajok is.