Vendéglő

Vendéglő

A szentendrei Görög Kancsó bisztró 1961-ben (Fotó: Fortepan/Bauer Sándor)

Pácoljunk legalább huszonnégy órát, érzéssel fűszerezzünk, csipetnyi só, bors épphogy, vegyük olaszosra: oregánó, kakukkfű, hagyjuk összeérni az ízeket. Lépdel az ember csatornáról csatornára, csak úgy céltalanul a januári álmos depresszió első vasárnapján; földrészek, tájak, szakácsok, édes falusi háziasszonyok főznek szakadatlanul, mintha világfesztivál lenne. Nyálcsorgató sokféleség, beindulnak a versenyek is, zord zsűrivel, izguló celebekkel, műkönnyekkel, milliós jutalmakkal. Csakhogy... Mi, sok millióan a képernyő innenső oldalán nemrég hagytuk abba a karácsonyi, szilveszteri evést-ivást. Gizi néném tortája ugyan most nem sikerült úgy, mint esztendeje (állítja Gizi néném), de ez nem igaz, Julcsi töltött káposztája ezúttal másképp készült, el is mesélte, hogyan, új szakácskönyvéből főzött, a felét nem értette, mégis sikerült, megkóstoltuk: tényleg pompás. Lajos házi pálinkájával isten-isten proszit koccintottunk, Anyóséknál a friss disznótoros, a szilveszteri bulin extravagáns szusifalatok, korhelyleves. Az ünnepi ínyenctúra záróakkordját, a Janiék ásító morzsapartiját viszont sikerült visszautasítanunk. Elég volt! Nemhogy a konyhába, de a sarki boltba sem megyünk. Maradékok a mélyhűtőbe, év eleji problematika: meddig lehet halászlevelet, kacsasültet, sós aprót így eltartani?

Ám az éhség ösztönparancs, enni kell, mi nem fogyókúrázunk, de számtalan hirdetésben előbújtak a hiúság tolakodó hírnökei, tavasz- és bikiniváró kalóriatanácsok, garantált súlycsökkenés. Hozassunk házhoz! – csap homlokára feleségem, vannak ezek az ételfutárok, a városi forgalomban cikázó biciklivirtuózok. A közeli vendéglő járványos üzemmódra kapcsolt, bezárt, aztán mégis kinyitott, de félárbócra; a pincér nem konyhától asztalig, hanem lakásig jár. Boldog idők: József, a rangidős az asztalnál, kezében toll, jegyzetblokk, alapos étlapismertetés: a levesben húsgombóc van, de hozhatjuk tésztával, a tepsis krumpli, az kérem fűszerezve van, kevés zsiradékban lesütve, a sztéket kívánság szerint véresre hagyjuk, a saláta lehet tejföllel, vagy ahogy tetszik. Olykor összekacsint: a vadast ma nem ajánlanám, kérem.

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1490 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!

Címkék: gasztronómia, tárca