„Élvezze ki mindenki a benne szunnyadó, visszafojtott rabszolgatartói ösztönöket”

Ki hitte volna, hogy 2025 tavaszára mindenki megtanulhatja a legendás japán animéket gyártó stúdió nevét? Még aki nem is látta a Chihiro Szellemországban-t vagy A vándorló palotát, tudja már, hogy a Ghibli állt ezek mögött. Köszönhető mindez a ChatGPT-nek, amely egy friss fejlesztést követően most már családi fotóinkat is „ghiblisíteni” tudja. De valóban örülhetünk ennek? Vagy inkább a művészet halálát kell kiáltanunk?

Aki az elmúlt hetekben a közösségi médiát görgette, az animésített képek mellett legalább annyi borongásba futhatott bele. Az aggodalmak nyilván érthetőek: mit ér az alkotás szentsége, ha a mesterséges intelligencia egy pillanat alatt másolja le Mijazaki Hajaót (Hayao Miyazaki)? Mások ezzel szemben azt vetették fel, hogy művészi stílust nem lehet levédetni, minderre pedig lehet akár tiszteletadásként is tekinteni. Jellemző az is, hogy sokan úgy kezdték osztani a legendás japán rendező 2016-os, AI-ról szóló nyilatkozatát, mintha az a mostani trendről szólna. Akkor egy dokumentumfilmben beszélt arról, hogy úgy érzi, a technológia sértés magával az élettel szemben. A fia, Mijazaki Goro (Goro Miyazaki) viszont nyilatkozott most az AFP-nek, kifejtve: az új technológia veszélyezteti a japán animerajzolók munkáját, de az apja pótolhatatlan, filmjei varázsát képtelenség lemásolni, gép által újraalkotni.

Mindez egyébként pontos választ ad arra, kiért, kikért is lenne érdemes aggódnunk. Nem annyira a korszakos zsenikért, akiknek animációira akkor is tódulnának az emberek, ha már maguk tudnának a ChatGPT segítségével komplett animéket gyártani. Sokkal inkább a kevésbé ismert animátorokért, akiket viszont valóban le is cserélhetnek akár. Főleg, hogy már készülnek is animációs filmek a mesterséges intelligencia segítségével. Animációs szakembereket, művészeket kérdeztünk arról, mit gondolnak a legújabb tendenciákról, és elveheti-e valóban mindez az alkotók kenyerét.