Ha víz nincs, nincs semmi

Képeslapokra illő táj, mégis vízhiány sújtja. A Körösök mentén húzódó holtágak sokáig a természetes vízkörforgás részei voltak, mára azonban sok helyen elgazosodtak, kiszáradtak vagy beszántották őket. Pedig ezek a rég elfeledett kanyarulatok kulcsszereplői lehetnének a klímaváltozásra adott válaszoknak: segíthetnének a talajvíz megtartásában, a táj hűtésében és az öntözés biztosításában.

Önnek milyen képek villannak be, ha azt a szót hallja, hogy Körös-vidék? Legtöbbünknek minden bizonnyal a dús ártéri lombok között kanyargó folyók, holtágak, a nyüzsgő strandok, a békésszentandrási duzzasztó zúgói, a csónakkikötők, horgászstégek és nyaralók – egy igazi vízi paradicsom. A turizmus is erre épít: Gyomaendrőd, Szarvas, Békésszentandrás évtizedek óta vonzza a kikapcsolódni vágyókat. A valóság azonban árnyaltabb a képeslapokon sugallt idillnél. A vízügyi szakemberek és a gazdálkodók évek óta vízhiányra panaszkodnak, a térség pedig egyre kiszolgáltatottabb a tartós szárazságoknak.

A klímaváltozás hatásai már a mindennapokban is érezhetők, és a kormány is felismerte, hogy a jövő egyik kulcskérdése a víz megtartása. Elindult a Vizet a tájba! program, és megszaporodtak azok a tervek, amelyek a természetes vízmegtartás lehetőségeit keresik. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság ugyanakkor rendre arra figyelmeztet: kevés a vízvisszatartásra alkalmas terület. Koós László vízügyi szakember, akivel körbejártuk Mezőberény, Körösladány és Gyomaendrőd kanyarulatait, ezzel szemben úgy gondolja, hogy van még hova nyúlnunk, ha meg akarjuk tartani a vizet a tájban. A legkézenfekvőbb megoldás, ha azokon a mélyebben fekvő területeken tartjuk meg a vizet, ahol a folyószabályozások előtt is volt, például a holtágakban.