Csak nyerhet Winnetou a kultúrharccal

Csak jót tehet a Winnetou-történeteknek, ha 2022-ben a betiltásukról beszélnek. Az elmúlt évtizedek generációi elvégre egyre kevésbé olvassák márKarl May regényeit. Már a nyolcvanas–kilencvenes években felnőtt generációk is úgy emlékezhetnek az indiános sztorikra, mint szüleik kedvenceire, amelyek a későn születetteket jóval kevésbé ragadták meg. Nincs ebben semmi különös, nem is kell ezt a szerző számlájára írnunk. Az ifjúsági irodalom trendjei eleve gyorsan változnak, ritkán marad valami évtizedekig az első vonalban. Már a Harry Potter-kötetek is kezdik varázsukat veszteni a fiatalabbaknál, pedig ha valami, hát ezek népszerűsége megkérdőjelezhetetlennek számított.

Nem meglepő, hogy a most a Winnetou letiltása kapcsán említendő német film, a Der junge Häuptling Winnetou (Winnetou, az ifjú törzsfőnök) sem zavart túl sok vizet. Pedig még új megközelítéssel is próbálkoztak, a fiatal Winnetou-t ezúttal a tizenéves Mika Ullritz alakította. Ennek kapcsán kezdett volna gyerekkönyvek kiadásába a Ravensburger Verlag, most mégsem teszi, állítása szerint a kritikus hangok miatt. Ezzel a német kiadó két legyet is üthet egy csapásra: eltekinthet az alacsonyabb példányszámú kötetek megjelentetésétől, és hízeleghet a politikailag korrekt vevőközönségnek.

• Miért billogozta meg a Disney+ a Macskarisztokratákat?
• Mi bajuk a progresszíveknek a Pocahontasszal?
• Miért kért bocsánatot a BoJack Horseman szinkronhangja?

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 9-én megjelent, 2022/37. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!