Egy elnöki rendeletében Joe Biden a minap újra hatályba helyezte az egykori főnöke, Barack Obama elnöksége idején, 2015-ben elfogadott netsemlegességre vonatkozó szabályokat. Korábban ezt kérte egyébként az idén hivatalba lépett demokrata párti elnöktől ötven, a témában érintett amerikai szervezet is, köztük a digitális jogokkal foglalkozó Electronic Frontier Foundation, vagy épp az amerikai „TASZ”, az American Civil Liberties Union.
Mi ez a netsemlegesség, és miért ennyire fontos? Az elgondolás lényege, hogy a világhálón mindenki azonos elbírálás alá kell, hogy essen a legkisebb, akár egyszemélyes kezdő vállalkozásoktól a legnagyobb óriásokig. S hogy az utóbbiak ne tudják a kisebb cégeket piaci erőfölényüket kihasználva megfojtani, például úgy, hogy nagyobb sávszélességet, ezáltal jobb elérhetőséget vásárolnak saját maguknak.
Az Obama idején bevezetett szabályokat Donald Trump elnöksége alatt, még 2017-ben visszavonták, miután a republikánusok Ajit Pait nevezték ki a médiahatóság szerepét is betöltő, az Egyesült Államok teljes kommunikációs – így a rádió-, a televízió-, az internet-, a műholdas és kábelszolgáltatások – működésének zavartalanságáért felelő Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) élére. Pai baja a netsemlegesség szabályozásával az volt, hogy hiába célja az egyenlő feltételek megteremtése, szerinte inkább megöli a versenyt, a nagyoknak (Google, Facebook és társaik) kedvezhet, s így ellentétes az amerikai alkotmány vallás-, vélemény és szólásszabadságot is garantáló egyes kiegészítéseivel. Ettől függetlenül, több szövetségi államban – így Kaliforniában és Washington államban – a helyi törvények kötelezték a szolgáltatókat a netsemlegességi szabályok betartására.
Pai aznap távozott hivatalából, amikor Bident beiktatták. A demokraták előtt így az új ciklus első napjától megnyílt az út, hogy mindent visszacsináljanak. Ezt jelzi a július elején kihirdetett elnöki rendelet is. Biden és stábja ugyanakkor nem csak a szigorúan vett netsemlegesség ügyében döntöttek, hanem más, a fogyasztók szempontjából fontos kérdést is szabályozni szeretnének. Így például gátat szabnának az ellenőrizhetetlen és átláthatatlan áremeléseknek, és az iparági ügyeskedéseknek, piaci machinációknak. Így például annak, hogy egyes szolgáltatók felosszák egymás között a területet monopolhelyzetet kialakítva. Egyúttal az átláthatóság jegyében arra is köteleznék az internetes szolgáltatókat, hogy vessenek véget a különféle rejtett pluszdíjazásnak. A technológiai ügyekkel foglalkozó Wired magazin szerint Bidenék arra is törekszenek, hogy csökkentsék a internetes előfizetési díjakat.
Iparági források szerint a demokrata kormányzat azt is kiadta az FCC-nek, hogy leheljen életet a még 2016-ban kidolgozott, úgynevezett szélessávú szabványcímkékbe. Ez az élelmiszereken látható minőségi címkékhez hasonlóan szabványosított formátumot követelne meg a szolgáltatóktól az árak, a biztosított adatforgalom és a teljesítmény részleteinek megjelenítésére.
Az új elnöki rendelettől természetesen a republikánusok nem repesnek az örömtől. Az FCC-vezetőség egyik republikánus tagja, Brendan Carr szerint az új direktíva súlyosan beavatkozik és veszélyezteti az árszabályozást, erősíti a kormány által működtetett hálózatokat és a monopólium jellegű szabályozásokat – olyan intézkedéseket, amelyek csak megnehezítik a kisebb szolgáltatók és új belépők versenyét.
Carr és az ellenérdekelt felek, így a nagyobb szolgáltatók aggályai azonban mit sem érnének, ha Biden kinevezne egy új, demokrata tagot az FCC vezetőségébe. A testület öt tagú, és általában 3:2 arányban mindig az aktuális amerikai elnök pártjából kerülnek ki a tisztségviselők, akik elvileg 5 évre kapnak mandátumot. Pai távozásával ugyanakkor már több mint fél éve csak négy biztosa van az FCC-nek: Carr mellett Nathan Simington a két republikánus kinevezett, míg a demokrata oldalon Geoffrey Starks és Jessica Rosenworcel tagja a testületnek. Utóbbit Biden tette meg az FCC fejének. A témában írt szinte valamennyi cikk aláhúzza, ahhoz, amit fentebb ismertettünk, az elnöknek ki kellene nevezni a testület ötödik, demokrata párti tagját.
Picit érthetetlen ugyanakkor, hogy Biden miért nem tett még így. Noha a kinevezés egy meghallgatásokkal tarkított folyamat, nagyjából semmit sem tudni, cikket se találni arról, hogy vajon kit nevezne ki tagnak az elnök az FCC-be. Az esetleges hallgatás oka lehet, hogy a Biden-kormányzat szabályozná a közösségi médiát: a tisztességes kommunikációról szóló 1996-as törvény 230. paragrafusa felől próbálná meg átszabni a kereteket. Az internet szent gráljának tartott rész eddig úgy védte az internet szereplőit, így a közösségi médiát is, hogy azok nem felelősek egy harmadik fél által a felületükön megjelenő tartalomért. Ahogy arról már korábban lapunk is írt, egyre többen rebesgetik, ennek ebben a formában véget vet a mostani demokrata adminisztráció, méghozzá úgy, hogy nagyobb – az algoritmusokat és letiltásokat is érintő – átláthatóságot követelnek majd még szigorúbb személyes adatvédelem mellett.
Ehhez a demokratáknak most mind az alsóházban, mind a szenátusban meglesz a kellő többsége, csak lehet, Bidenék még az FCC-be nem találták meg a megfelelő embert. A netsemlegességgel kapcsolatban pedig többen jelezték már, ahelyett, hogy a FCC-hez kötődően szabályozgatják, jobban tennék, ha a Kongresszus alsóházával és szenátusával szavaztatnának meg egy ezt szabályozó törvényt. Így elnökváltáskor se lehetne lesöpörni egy rendelettel az asztalról, hanem a teljes törvényhozás kellene bármiféle változtatáshoz.
