Pár perc próza

Harangok

Harangok

Ha gyermekkorod keresed, és régen távolra vitt a sors; térj vissza, keresd a szülői házat, akkor is, ha mások lakják, vagy helyén lakótelep terpeszkedik. Sétálj iskolád felé, járj körbe, és ha semmit sem találsz, egyetlent biztosan: a templom harangját.
A stég vége

A stég vége

Ladó meglepődött a meghívón. Nem azon, hogy kerti partira invitálták, elvégre különösebb beképzeltség nélkül is tisztában lehetett azzal, hogy a város megbecsült személyiségének számít. A meghívó szövege azonban furcsa és sejtelmesen szűkszavú volt.
Csodálatos emberek

Csodálatos emberek

Kozma Endrének hála ismertem meg Sebő Ferencet. Nyilván tudtam azelőtt is, hogy van egy ilyen ember, csakhogy nem különösebben kedveltem a népzenét, még nem sejthettem, hogy a népdalok szövegeinél sűrűbb és mélyebb dalszövegek nemigen vannak.
Ma még nem

Ma még nem

A nő úgy érezte, hogy mindjárt elpattan egy ér az agyában. Harmadik hete járt be a tableten a férje chatfiókjába, mindig csütörtökön, vacsorafőzés közben, mert ilyenkor vitte a férje a gyereket az edzésre.
A cserépkályha

A cserépkályha

Apa előállt, ha már így széjjel vagyunk, bontassuk le nagy cserépkályhánkat, helyére kerüljön gázkonvektor. Ez sorozatgyártott, rettentő csúf fűtőtest volt, igaz, gombnyomásra ontotta a meleget. Anya nem akarta. Kályha igenis kell a lakásban. Mi lesz, ha egyszer nem jön a gáz?
Könyvmegálló

Könyvmegálló

Olvasni kell. Érdemes és fontos. Nemcsak azokat a könyveket, amelyek szembe jönnek, amiket nem lehet kikerülni. Azokat is, amiknek utána kell menni. Lehet, hogy elég csak megállni a jó helyen. A könyvek mellett.