Ötven évig vajon otthon voltam Pesten? Sokan megkérdezik, nem hiányzik-e. Azt szoktam mondani, hogy ami hiányzik, az belőle hiányzik már régen, s nem csak nekem.
Pár perc próza
Az, aki soha egyetlen zsömlét sem csenne a boltban, mert amúgy becsületes (tényleg), gondolkodás nélkül száguldozik. A bűn műfajai…
Nézem a képet. Régi, kopott, sokat fogdosták. Azért én mégis elteszem emlékbe. A kép jobb oldalán a nagyapám látható, aki harminckétszer vonult be katonának.
Bevettem a tablettát, csak hogy biztos legyek benne, nem tiltott anyag, és ha igen, akkor ne legyek megvádolható a birtoklásával. Először nem történt semmi, csak hirtelen nagyon szomjas lettem.
A Petőfi, Piros, alma sorozat lezárásaként én magam készítettem egy „verset”, Petőfi és a költőbarát, Arany János levelezéséből, annak is majdnem az összes megszólításából.
Liszt Ferenc sokáig nem ivott. Amikor aztán az 1840-es évektől igazi, európai rocksztár lett, poharat ragadott ő is, ahogyan illik, és poharának maradékát felvidéki koncertkörútjain dámák töltögették kis edénybe és vitték haza ereklyeként.
Egy csehszlovák út alkalmával egy fiatalember, Béla ült a busz volánjánál. Már ránézésre is sejteni lehetett, hogy az egekig van pumpálva az egója, ehhez ugyanakkor meglehetősen kevés észbeli képesség párosult. Mindezt nagyon hamar megtapasztaltuk.
Nálunk, Máramarosban nem beszélgetnek az emberek, hanem szórakoznak egymással. Tényleg. A szórakozás a beszélgetés szinonimája.
Vevő és eladó összekapaszkodását a bakácsboltban a kétkeziek közös nyelve fémjelzi. Ha még találsz efféle üzletet, mindjárt hallani fogod. A fizikai munkások nagy családja.
A történelem a K. u. K. Bécsből a tanyasi vályogházon át a Kádár-kori panelba tartó ívének keserédes emléke a nagymama krumplisaláta-receptjén keresztül.
Istenem, hányan isznak díjnyertes borokat savlekötővel, telefonoznak végig meccseket a lelátón, csak mert azt kell inniuk, ott kell lenniük, és annyi benne az élvezetük, mint a foghúzásban.
Egymás mellett feküdtek, az ágytámlának döntött nagypárnákon. A nő megmozdult, közelebb húzódott a férfihoz, fejét a mellére támasztotta, hosszú hajával beterítette.
Sorsok, fák, novellák és emberek tűnnek el észrevétlenül, míg mások megdicsőülnek a maguk végeláthatatlan és bántóan unalmas családregényeikben s a létüket, működésüket igazolni látszó borzalmas cselekedetekben.
Az Arany Lacinak című klasszikus évtizedek óta személyes kedvencem a Petőfi-életműből. Gyerekként csupán csak irigyeltem a címbe kerülő kisfiút, Arany János fiát, örültem volna, ha nekem írt volna verset a költő, sokára jöttem rá, hogy valójában ezt tette.
Ki tudja, miért, de mindkét alkalommal, amikor megadatott, hogy Londonban tölthessek el egy hetet, komoly felfordulásba csöppentem.