„Miben segíthetek?” „Abban, hogy befejezed a férjem zaklatását. Na, mi van? Elfelejtettél gépelni? Vagy nincs bátorságod ahhoz, hogy vállald a felelősséget a tetteidért?”
Pár perc próza
Széket a helyiek három részre osztják: Forrószeg, Felszeg, Csipkeszeg – ez utóbbiba iparkodunk, vagy inkább csúszkálunk. Tegnapra szólt a meghívás, ám ahhoz szenteste kellett volna elutazni, és azt azért mégsem.
Van egy homályos emlékképem arról, hogy olyan 12 éves lehetek, és apám levisz a munkahelye, a tanács épületének alagsorába lőni. Egy folyosóra emlékszem, annak egyik végén van a lőállás, a másik végén a céltábla, és nem vagyok túl sikeres.
Hát persze hogy a gyerekkori karácsonyok a legszebbek! Olyankor még őszinte tud lenni a várakozás izgalma és felszabadult az ünnep öröme. Vagy ezt is csak utólag festi színesre az emlékezet?
Évek óta hallom barátaimtól, ismerőseimtől, hogy leköltöznek vidékre, kiköltöznek a városból, felköltöznek a hegyre. Mintha az élet csak igekötők kérdése volna. Végül persze valóban csak annyi, elhatározás kérdése.
Amikor először a kezembe adták, arra gondoltam: nem. Én ezzel már nem tudok mit kezdeni. Megijedtem. Nyaklik keze-feje-lába, el fogom elejteni, azt sem tudom, hogyan fogjam. Kicsit még tartottam, aztán visszaadtam a szüleinek, ott biztonságban lesz.
A találékony költő úgy bírál, hogy jelzi, a túlzásokkal bemutatott Okatootáia nagy problémája nem csupán az elmaradottság, hanem az elmaradottság reflektálatlansága. Az, hogy igény sincs (honnan is volna?) a változásra.
A pihenés kezdő napján több templomot is meglátogattunk. Nem vigasz, de itt sincsenek többen a miséken, mint otthon, és a korosztály is igen hasonló. Hetvenen felüliek mennek el itt is az Isten házába.
Különös, ugyanakkor beszédes, hogy az idei 100 legjobb magyar bor lista első húsz helyezettje között tizenkét tokaji és négy villányi bor mellett Somló és Pannonhalma delegál csak palackot. Eger, Badacsony, Szekszárd, Sopron sehol.
A megyei elnök elé került a döntés, aki szintén nem érezte magát és munkahelyét biztonságban egy ilyen horderejű állásfoglalás meghozásától, így aztán egy osztályvezető közbeiktatásával került magához a propaganda miniszterhez a javaslat.
Olvass verseket, mert egyszerűen „szép” és „igaz” a jó költészet, és te is jobb leszel tőle, ha megtanulod, hogy mi a szépség és mi az igazság. Talán, ha egy ember megváltozik, akkor vele az egész világ változhat is kissé.
Silabizáltam a napokban a negyvenes–ötvenes évek budapesti névjegyzékeit. Hihetetlen forrása az emlékezésnek. A múlt alakjai, mélyemlékezetből felbukkanó események; arcok, mosolyok, ölelések.
Az irodalom a bennünket körülvevő világ, a társadalom és az ember tükre, és aki képes mindezekről hitelesen mesélni, valós és hihető történeteket elmondani, folyamatokra, feszültségekre és megoldási lehetőségekre rámutatni, annak a szavára odafigyelnek.
Nehéz úgy szeretni, hogy észrevegyük, az adásban van a legtöbb önzés. És néha el kell engednünk a magunk szerelmeit.
Szó sincs róla, hogy történelmünk legnagyobb pillanatai forradalmaink és szabadságharcaink lettek volna. Ugyan már, hősiesek voltak (hát persze), de elbukott mindegyik. A magyar történelem legnagyobb pillanata ezzel szemben a kiegyezés volt.