Rouška és rohlík vs. k.vírus: 1:0
Maszkot viselő férfi és kutyája néz ki az ablakon a koronavírus-járvány idején Prágában, 2020. március 24-én (Fotó: Reuters/David W Cerny)

Az elmúlt két hónapban boldog-boldogtalant megkértek a médiumok a külföldön élő magyarok közül, ugyan mondanák el, hogyan alakította át mindennapjaikat a k.vírus. Engem nem kérdezett senki, úgyhogy nem mondom el. Hanem inkább megírom, ide.

Arról már korábban beszámoltam, hogyan nyertem meg a versenyfutást a k.vírussal Berlin és a cseh határ között. Azóta se ki, se be. Kis időutazás ez vissza, a gyermekkoromba, amikor a szocialista Magyarországon szenzációszámba mentek a nyugati határ megnyitása folytán hozzáférhetővé váló egzotikus árucikkek, minek következtében olyan emlékezetes párbeszédek zajlottak le a Bécsbe eljutott szülők gyerkőcei és kevésbé világlátott felmenőkkel bíró társaik között Ózdon, a Vörös Hadsereg Úti Általános Iskolában, mint amelyik a kivit definiálta olyan gyümölcsként, amely egy szőrös krumpli, belül meg olyan, mint az éretlen sárgadinnye, vagy amelyik a számítógép koncepcióját tette emberközelivé a következőképpen: „úgy néz ki, mint egy írógép, csak magnó meg kistévé is jár vele”.

Ezúttal nem a határnyitást, hanem a határzárat követően kerültünk közeli kapcsolatba új termékekkel és szolgáltatásokkal. Itt, Csehországban ezek között természetesen a rouška, tehát a maszk viszi a prímet, amit példás fegyelmezettséggel visel mindenki kötelezővé tétele, tehát március második hétvégéje óta. Pedig azelőtt, hogy április első napjaiban elhelyezték volna a településeken a maszkautomatákat – itt, Brünnben, ha jól számolom, kilenc is van belőlük –, nem volt egyszerű rouškához jutni.

A internetes oldalakon többnapos várakozási idővel lehetett előrendelni még a gyakorlatilag szinte haszontalan, FPP1-es besorolású változatot is, minek következtében az első napokban ki-ki a találékonyságához illően oldotta meg a maszkviselési kötelezettségnek való megfelelés feladatát – a száj és orr köré csavart sáltól a házilag varrott, kézműves maszkokig terjedt a skála, de az első napokban arra is láttam példát, hogy egy fiatal pár igazi, szűrőbetétes, kekizöld katonai gázálarcban ment intézni a bevásárlást.

Egyébként a cseh hálószobákban alighanem roppant népszerűek lehetnek az orvosos-ápolónős szerepjátékok, ugyanis az első napokban egyetlen olyan webshop-kategória létezett, ahol biztosan lehetséges volt azonnali szállítással FPP2-es egészségügyi maszkot rendelni – az internetes szexshopokban. Így vagy úgy, végül mindenki megtalálta a módját annak, hogy maszkot kerítsen az arca elé – aminek talán fonológiai okai is lehetnek. Aligha vitatható ugyanis, hogy az „egészségügyi védőmaszk” szószerkezetnél jóval kedvesebben hangzik az, hogy rouška, ami ráadásul a beruška szóhoz is igen közel áll, az meg katicabogárkát jelent. Hát ki ne viselne örömmel olyasvalamit, aminek ilyen bájos neve van?

Pár héttel a korlátozások bevezetése után a cseh kormány lazított a maszkviselési kötelezettségen – attól kezdve nem muszáj hordani a rouškát azoknak, akik a város határain kívül kerékpároznak, vagy kocognak. Talán kevésbé köztudott Magyarországon, hogy Csehországban nemcsak a sörnek, hanem – talán a komlóból főzött csodák hatását ellensúlyozandó – a testmozgásnak is kultusza van, ami a bevásárlóközpontok és éttermek bezárása még inkább nyilvánvalóvá tett. Március közepétől a kerthelyiségek és a teraszok újranyitásáig ugyanis az volt a helyzet errefelé, hogy a belváros szinte üresen kongott, viszont a Brünn környéki erdőkben és gyalogösvényeken pezsgett az élet. És még ez sem változtatott azon, hogy errefelé a természetjárás alapvető illemszabályainak egyike köszönteni a szembejövőt.

Volt is mikor a természetet járniuk a cseheknek-morváknak a szigor heteiben, elvégre kocsmába nem szabadott menni, boltba meg ugyan minek. Az első napok bő hetes várakozási ideje után ugyanis a rohlíkról, tehát a kifliről elnevezett internetes élelmiszer-házhozszállítási szolgáltató példásan kihasználta a k.vírus által megnyitott üzleti lehetőségeket. Egy néhány napos kampány során feltöltötték a rohlíkfutár-állományt, és azóta negyedórás pontossággal szállítják házhoz a megrendeléseket. A házi karanténba rendelt vásárlókra és saját biztonságukra is gondolva a futárok a bejárat elé pakolják a megrendelt árukkal teli, környezetbarát papírszatyrokat, aztán visszaülnek rohlíkos logóval díszített autójukba, és megvárják, amíg az ügyfél felmarkolja a otthonról intézett bevásárlást.

Mindez az egészséges étkezést is elősegíti, elvégre a weboldalon tallózva a kínálatot csak kevesebb a kísértés arra, hogy az ember néhány zacskó csipszet is becsempésszen a bevásárlókosárba a valóban szükséges étkek és főzési hozzávalók közé. Egy biztos: egy tasak nem sok, annyi burgonyaszirom sem nyert bebocsáttatást a háztartásunkba a k.vírus elszabadulása óta – viszont azóta sikerült elsajátítanunk és tökéletességközelire fejlesztenünk a lángos- és pogácsasütés tudományát.

Egy brünni nyelvtörött kalandjaiból
Haklik Norbert

Egy brünni nyelvtörött kalandjaiból

Néha egyetlen nyelv is képes arra, hogy fityiszt mutasson a logikának.

Nem csoda tehát, hogy a jelek szerint lassan, de biztosan visszavonulót fúj a k.vírus mifelénk, a cseh–morva vidéken. Ha én volnék a k.vírus, kétszer is megfontolnám, nekiveselkedjek-e egy második próbálkozásnak. Rouškával felszerelkezett, természetjárásban edződött, rohlíkos koszton táplált delikvensekkel kellene megküzdenem. Úgyhogy k.vírus, ha elfogadsz egy jó tanácsot, maradj magadnak – naneshledanou, a viszont nem látásra!

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/22. számában jelent meg május 29-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/22. számban? Itt megnézheti!