Hovacki Ernő 1991-ben költözött a csillogás földjére, Amerikába. Már nem volt fiatal, de öreg sem, viszont gyerekkori álma volt, hogy egyszer a sztárok közelében legyen.
Pár perc próza
Anyámtól az ablakon másztam ki tizenöt évesen. Nem volt semmi dráma, felmentem apámhoz, mondtam neki, hogy ideköltözöm, ő meg mondta, hogy rendben.
A két legfontosabb szó a magyar nyelvben az „és” és a „de”, mondta harminc éve Anikó, mondjuk, nem férnének bele Kosztolányi tíz legszebbjébe, de rajtuk múlik az életünk.
– A zsidóknak menni kell – hajtogatta, és abból sem csinált titkot, hogy ha tudna, sem akarna segíteni. A magyar érdek mindenekelőtt!
A lengyel–magyar barátság építéséhez bizony amerikai horrorokból is el lehet lesni néhány alkalmas fordulatot.
A főnök jobbkeze, az a morcos, magas angol közben neveket olvas: köztük vagyok én is. Húszan követjük a sötét folyosón, a társaság felét máshová rendelik, minket kirúgnak, ők maradnak.
Nyár volt, harminc évvel ezelőtt. A határok csak nemrégiben nyíltak meg, de mi máris tódultunk kifelé, hogy lássuk, amit addig nem mindenkinek lehetett.
Irtózatos nyekkenéssel két emelet között áll meg a lift. Tán túlterhelés. Összenézünk. Rémülten, egykedvűen, kérdőn, mosolyogva. Kinek mire futja a fülledt kabinban.
Ha én volnék a k.vírus, kétszer is megfontolnám, nekiveselkedjek-e egy második próbálkozásnak.
El tudnám fogadni (el tudom majd fogadni?), hogy angol/német/olasz nyelvű unokáim legyenek?
Nem is értem, hiszen olyan tökéletes volt az életünk. Az elején leszögezte, hogy ő gyereket nem akar erre a rohadt bolygóra.
Ha valakinek hatalmat adott az isten, kocsisnak a lovak, embernek emberek fölött, és nem bír a türelem, tisztesség és empátia erényeivel, a magából kifordult ostor pattogtatóval válik azonossá.
Nem feltétlenül kell teológiai diploma és felszentelés ahhoz, hogy valaki elementáris hatású prédikátor legyen.
Esténként, amikor mami és papi lefekszik, felkelek, és összeragasztom leukoplaszttal Csöpi fülét, ne mondhassák rá, hogy korcs. A nácik is valami ilyesmit mondtak, csak emberekre.
Messze volt még a húsvét, az asszony tudta, a lányáék annál hamarabb nem jönnek, telefonálni meg csak akkor szoktak, ha akartak valamit, vagy valami hülye kérdés az eszükbe jutott.