Kezdi elveszíteni hitelességét a társadalom előtt, nem tud világmagyarázatot adni, kaotikussá, kiszámíthatatlanná, szétdarabolttá, gyorsan romlóvá, értelmetlenné, önmaga karikatúrájává, destruktívvá és fogyasztási cikké válik.
Polip
Provokatív állításom lényege, hogy a középkor után feltűnő szocializmus és liberalizmus valóban megnyerte a történelmi küzdelmet, de nem a kereszténységgel szemben, hanem a kereszténységnek köszönhetően.
A lelke legmélyén mindenki megbántott, sértett, elnyomott kisebbségi lett. Az is, akit elnyomtak, az is, aki elnyomott, az is, aki egyik sem volt. És ezen a spirálon csúszunk egyre lejjebb.
Ahogy a mondás tartja: ha meg akarod ismerni valaki igazi jellemét, adj neki hatalmat, vagy vedd el tőle. A választók elvették az összefogás vezetőitől, majd meg is ismerhették őket. Azok pedig továbbra sem akarják és tudják elengedni a hatalmat.
Kénytelenek leszünk végre felnőni a feladathoz, és ahelyett, hogy politikai messiásokat várunk, a saját életünkért felelősséget vállalni. Egyenként előbb, és aztán közösségként.
Ha nem értjük meg, hogy Orbán a NER-rel nem valamit ránk kényszerített, hanem valami bennünk élő nagyon alapvető igényt szolgált ki, addig politikai értelemben leválthatjuk a NER-t – és erre nyilván szükség is van –, de az csupán fájdalomcsillapítás lesz.
Most mintha zavar lenne a gépezetben, nincs jól felépített ellenségkép, ezért az összes korábbit felmondják egyszerre. Ez a tobzódás azonban annak a jele, hogy pontosan ők sem tudják, mi legyen a fő csapásirány. Ez pedig egy lehetőség.
A KSH a GDP-hez hasonlóan minden évben két másik mutatót is mérjen, ezzel segítve a tárgyilagos szembenézést, az érdemi vitát és a megfelelő gyakorlatot. Egyrészt mérjük a társadalom, másrészt a környezet állapotát is, ne csak a gazdasági változást.
Az egész orosz rulett a coviddal különösen veszélyessé válhat, ha mindez egy választási kampányba folyik bele, mert olyan lépésekre sarkallhat itt is, ott is, amely messze kerül a józanságtól és a felelősségtől.