Közöny

Közöny

A sólyi gyermekgyilkosság gyanúsítottja (fotó: police.hu)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A legalapvetőbb erkölcsi és viselkedési normák sem épültek be a fiú értékrendjébe. Ezért ami izgalom lehet az életében, azt a saját maga elképzelése szerint éli meg. Így alakult ki benne az ölési ösztön. Az ilyen embereket hívják szociopatáknak – így jellemezte a 24.hu-nak Rusz Edit pszichológus a sólyi gyermekgyilkost. A 16 éves F. Ferenc együtt indult el játszótérre egykori osztálytársa húgával. A 8 éves Adriennt aztán brutálisan bántalmazta, és a még élő gyermeket egy patakba dobta.

Borzalmas mondatok, amelyeknek még papírra vetése is fájdalmas. Ám bármennyire is nehéz, foglalkozni kell az okokkal, boncolgatni kell a miérteket, mert egy súlyos, évtizedek óta kezeletlen társadalmi problémára világítanak rá. A gyilkos a szakember szerint szociopata volt. Míg a pszichopátia genetikai eredetű, vagyis az agy bizonyos részei alulfejlettek, addig a szociopátia pusztán környezeti hatások miatt alakul ki. A szociopaták viselkedése általában valamilyen gyermekkori trauma, fizikai vagy lelki bántalmazás következménye. Vagyis olyan gyilkosról beszélünk, aki hosszú évek alatt, a környezete szeme láttára vált szörnyeteggé, akinek személyiségét borzalmas gyermekkora, a mélyszegénység, valamint a stabil otthon, a szeretet és a nevelés hiánya tette torzzá. Pedig ez a gyermek is járt óvodába, iskolába, és a gyermekvédelem látókörében is benne volt, hiszen a hírek alapján – legalábbis papíron – családsegítők foglalkoztak vele.

A magyar társadalom jó része az elmúlt években egyre inkább közönyössé vált közvetlen környezete iránt, igyekszik minél kevesebbet észrevenni a körülötte lévő problémákból. Sajnos ez a szemlélet uralkodik sok intézményben is. A magyar iskolarendszer a legtöbb esetben megpróbálja azonnal – még egészen kicsi korban – kivetni magából a problémás gyerekeket, és kisegítő iskolába küldeni, illetve magántanulóvá tenni őket. A gyermekvédelmi rendszer állapota pedig kétségbeejtő. A megalázóan alacsony fizetések, a jövőkép hiánya miatt szinte havonta cserélődnek a családgondozók, akiknek sokszor még a gondozottak nevét sincs idejük megjegyezni, nemhogy egy gyerek életkörülményeit feltérképezni. Pedig jó lenne, ha kicsit tovább látnánk az orrunknál: azzal, hogy a problémás, de még formálható személyiségű kisgyermeket már alsó tagozatban elüldözzük az iskolából; vagy azzal, hogy becsukjuk az ablakot, ne halljuk, amikor a szomszéd veri a gyerekét, a probléma nem szűnik meg. Az a gyerek továbbra is itt él majd a közelünkben, csak éppen segítség és remény nélkül, és egyre nagyobb lesz az esélye, hogy szociopatává váljon, aki egyszer majd kezet emel, kést ránt valakire.

Abban persze, hogy a társadalom jelentős része ide jutott, hatalmas szerepe van annak a politikának, amely évek óta zúdítja az emberekre a gyűlöletpropagandát. A félelem és a gyűlöletkeltés egyetlen célja, hogy elvonja a figyelmet a valódi gondokról. És a siker óriási: rettegünk a migránsok állatias millióitól, akiket még soha az életben nem láttunk, de ha egyszer idejönnek, megerőszakolják és legyilkolják lányainkat. Mindeközben észre sem vesszük, hogyan lett a szomszéd Ferikéből szociopata gyerekgyilkos.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 3. számában jelent meg, 2018. június 1-jén. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Ha teheti, kérjük segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket közösségi finanszírozási kampányunkon keresztül! Megvitatná az olvasottakat? Várjuk Facebook-oldalunkon.