Egy biztos, ha valami csoda folytán a magyar Országgyűlés megválasztott képviselőit megátkozná valaki azzal, hogy Pinokkióhoz hasonlóan minden hazugságuk után nőjön pár centit az orruk, bizony a legtöbbjük maximum a Ferihegy kifutóin tudna megfordulni. Hiába a Tízparancsolat katolikus értelmezése – ebben a 8. pont, miszerint „Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy” –, a most éppen kereszténydemokráciát építő kormányoldal képviselői a semmit sem érő ellenzékkel karöltve, nap mint nap veszik azt semmibe.
Legutóbb éppen a parlamenti döntéshozók bérének újabb emelése okán sikerült a Fidesz-frakciónak egy orbitálisat hazudnia múlt pénteken, amit aztán az egyébként ismételten anyagilag jól járó ellenzék jó része persze „észre sem vett”. De nézzük is, miben és miről „füllentettek”.
Az országgyűlés törvényalkotási bizottsága ugyanis elfogadta, majd az Országgyűlés kedden meg is szavazta a képviselőknek adandó tiszteletdíjak növekedéséről szóló javaslatot, amelynek értelmében évente emelkednek a tiszteletdíjak, hiszen azokat az előző évi átlagbér háromszorosában határozzák meg. Ez konkrétan azt jelenti, hogy augusztustól a képviselők havi alapja bruttó 950 ezer forint környékén lesz – most hagyjuk a különböző funkciókat ellátó frakciótagok egyéb juttatásait és szorzóit –, amelyhez üzemanyagkártya is jár, annak függvényében, hogy a politikus milyen messze él a fővárostól, és választókerülete mekkora. Ráadásul a budapestiek alapjuttatásként havi 2500 kilométer megtételéhez elegendő forrást kapnak. De növekszik a lakbértámogatás is, az indoklás szerint azért, mert a fővárosi albérletárak az elmúlt években megduplázódtak.
Hogy ez természetesen jár nekik, azt a Fidesz frakció egy közleményben magyarázta meg, olyan indokokkal, hogy normális ember csak azon csodálkozik, vajon miért nem szakadt rájuk a plafon a közlemény fogalmazása közben. Ugyanis a következőkkel indokolták a képviselői bérek emelését: A kormány 2010 óta a közszolgálat több területén hajtott végre béremelést, amely több mint félmillió dolgozót érintett. Az elmúlt hat évben 51 százalékkal emelkedett az átlagbér, és duplájára nőtt a szakmunkás bérminimum, a pedagógusok bérét 50 százalékkal emelte a kormány, és ugyanilyen arányban növekszik 2019-ig a rendvédelmi dolgozók, rendőrök, katonák, tűzoltók bére. Az egészségügyi szakdolgozók béremelése jövőre átlagosan eléri a 65 százalékot, és magasabb bért kapnak már mások mellett a mentősök, ápolók, a bölcsődei nevelők, a szociális és a kulturális ágazat, a járási- és kormányhivatalok, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal dolgozói is.
És itt jön a lényeg! A parlamenti döntéshozók alapilletménye ezek után, a sorban utoljára emelkedik, 18,5 százalékkal, ami szerintük az általuk vállalt munkával arányosan alakul.
Azt most hagyjuk, hogy a munkájukkal mindez mennyire arányos, főleg a parlamenti közvetítésekben rendszeresen látható üres padsorok fényében. De hogy mindössze négy év alatt képesek voltak elfelejteni azt, hogy 2014-ben, a ciklus elejével 231 ezer forintról 748 ezerre emelkedett az alapilletményük! Igaz, ugyanekkor alapos megszorításokat vezettek be a különböző egyéb juttatások terén, ám a több mint háromszoros, pontosan 323 százalékos fizetésemelés az alapfizetések tekintetében bizony megtörtént. Ugyanis ha 2014 előtt valaki csak alapfizetést kapott volna, nos, az 231 ezer forintot kapott volna, míg 2014 májusától, ha valamelyik honanya vagy honatya kizárólag az alapfizetését kapta meg, az immár 748 ezer forintra számíthatott. Ez pedig fizetésemelés még akkor is, ha az egyéb juttatások megvonása miatt sok képviselő havonta kevesebbet vitt haza, mint az emelés előtt. De az alapfizetésüket megemelték, hiszen ez egyszerű matematika, és most erre kapták meg a 18,5 százalékot, és lett az alapbérük mintegy 950 ezer forint.
Persze, ahogy már az előbb is írtuk, 2014-ben komoly megszorításokat is bevezettek a képviselői illetmények esetében, de ez ugyanúgy megtörtént a pedagógusoknál, vagy éppen az egészségügyi dolgozóknál is. Előbbiek esetén egyszerűen eltörölték a fizetett túlórákat, és kis híján megnyomorították őket a rengeteg papírmunkával, adminisztrálással. Ugyanakkor messze nem egyformán mérik a képviselői és a többi foglalkozást, ugyanis a már fentebb említett üres parlamenti széksorokkal szemben – nem sokszor hallani olyat, hogy hiányzásért fizetéslevonást kapott volna valamelyikük – mondjuk, mi lenne, ha a pedagógus a képviselőkhöz hasonló arányban nem járna be az óráját megtartani, vagy az orvos hiányozna sorozatban a műtéteiről, netán a tűzoltónak éppen nem lenne kedve elmenni tüzet oltani…
És ami szintén felháborító! Az ellenzék egy részének az asszisztálása ehhez az egészhez. A bizottsági ülésen egyedül a DK-nak volt legalább annyi vér a pucájában – már elnézést a kifejezésért –, hogy erre az egészre nemmel szavazott, míg az LMP azt sem vállalta fel, hogy az ülésen részt vegyen, a többi – Jobbik, MSZP, Párbeszéd – pedig a saját és frakciójának zsebéért igennel szavazott. Aztán meg arról papoltak, hogy a csúnya Fidesz megzsarolta őket… Amikor pedig rájöttek arra, hogy senki sem hisz nekik, legalább a parlamenti szavazásnál többen megnyomták a nem gombot – a Jobbik, az MSZP nagy része és a Párbeszéd-frakció MSZP-s képviselője, Burány Sándor viszont igent nyomott –, pontosan tudva, ez nem oszt és szoroz, a felemelt bér augusztustól már a zsebben. Az első utalásig meg magyarázkodhat mindegyik ellenzéki képviselő, hogy ő aztán nem kérte. Odáig ugyanis eddig kizárólag a Párbeszéd jutott, hogy bejelentse, az általa annyira ellenzett és rákényszerített emelés összegét – amúgy Mbappé módjára – jótékony célra ajánlja fel: például a független sajtó vagy vidéki autonóm közösségek támogatása.
Hiába, no, a fentiekből tökéletesen látszik, ha pénzről van szó, összenő, ami összetartozik.
