Mára az ellenzéki pártok még nem nagyon tudtak felocsúdni a választási kudarcból, amit a fel-feltörő belső nyers összetűzések is mutatnak. Áprilisban egyértelműen kiderült a versenyző ellenzéki pártok számára, hogy az addig folytatott politikájuk nem nyerte el a választók többségének tetszését, támogatását. Kiderült, nem sikerült megérteniük az embereket, nem tudtak ráérezni a nép vágyaira, belső szorongásaikra, a politikai ösztönük nem működött. Mindenesetre az látható, a választók nagy részét már nem érdekli az elmúlt időszak folyamatos korrupciós botrányai, amelyek megmutatták a magyar politika sötét oldalát. Úgy gondolják, ezzel együtt lehet élni. Még akkor is, ha valahol tudjuk, ilyen nézetek, minták nem válhatnak uralkodóvá, követendővé, mivel könnyen visszavonhatatlan torzulásokhoz, a közerkölcs süllyedéséhez vezethet a társadalomban. Mert tudjuk, a korrupció is el tud pusztítani egy nemzetet.
De az áprilisi eredmény megszületésében nagy szerepet játszott a választási rendszer és a kormányt támogató tömegtájékoztatás, a jelenlegi helyzetben mindkettő nagyon kedvező a Fidesznek. Továbbá az is a Fidesz győzelmét erősítette, hogy sikerült olyan ügyet – a bevándorlást – felkarolnia a kormánynak, ami lényegében, akarva-akaratlanul az egész ország érdeklődését kiváltotta. A kormány által hangoztatott csatakiáltások, mániákus ijesztgetések, amelyek nemegyszer fordultak Soros-őrjöngésekbe, elnyerték a választók többségének tetszését. Erre alapozva a kormánypárti politikai segédmunkások, akik póráz nélkül nem tudnak járni, és az ezt támogató média teljesen átalakították a nemzeti pszichét. Így elterelve a figyelmet, hogy a választók nehogy rájöjjenek a kormánypárti politikusok homályos dolgaira, a rendszer valódi működésére.
Apátia, mély gödör
Soha nem jártunk még olyan közel ahhoz, hogy az ellenzék pusztán a többpártrendszer formális létezését igazoló díszletelemként működjön, mint most.
Ebben a helyzetben az ellenzéki pártok fojtó tehetetlensége egyre inkább kezd nyilvánvalóvá válni. Mivelhogy maguk a szereplők sem gondolják őszintén komolyan, hogy akár csak egy parlamenti felszólalásuk is eléri eredményét, vagy egy elkopott politikusi arcuk esetleg halvány lelkesedést tud kiváltani a választókban. Emiatt úgy tűnik, nem lesz idegen az a gondolat, hogy előbb-utóbb egy teljesen más kezdeményezésnek kell átvenni ezt a szerepet. Amely megérti a magyar lét eredeti, hamisságtól mentes összefüggéseit. Mindenesetre az új nemzeti morál megalapozása szükséges, ami megingathatatlan alapként állhat a következő generációk előtt, biztosítva őket arról, hogy politikai kufárok nem fogják ismételten kisajátítani a nemzetünket üzleti céljaikra, valamint hogy nem gyűlöletkeltéssel kell lelket önteni az emberekbe, amely sötét cselszövényként mérgezi meg a jelent és a jövőt.
Túszul ejtett ellenzék
Az öt júliusi időközi választás az összefogásos idiotizmus totális csődjét hozta. Ám két fontos tanulságuk lehetne.
A hazafiság, a nemzet szeretete nem párt, pártegyenruha, frakciók kérdése. Voltak mindig olyan körülmények a történelmünkben, amikor azért került a nemzetünk veszedelembe, mert a tisztességes, jellemes emberek visszahúzódtak a politikától. De mindig eljön az idő, amikor nem sima beszédű politikusokra, zsákmányszerzőkre, ködcsinálókra van szükség. Mert ha az igaz is a jelenlegi állás szerint, hogy a politika lelke a pénz, ez már nem igaz, nem lehet igaz a nemzetre vonatkoztatva.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 7. számában jelent meg, 2018. június 29-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
