Érthetetlen a semmiből kitört kulturális háború? Jó lenne tudni, hogy valójában mi lapul a háttérben? Hogy miként jutottunk el egy februári, Tihanyi tézisek címmel megjelent blogbejegyzéstől oda, hogy egyesek már a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának menesztését is tényként rebesgették?
Ilyen átfogó képet valószínűleg a NER kultúrharcának főszereplői sem tudnának felrajzolni, mivel egy-egy mérföldkőnél már ők is csak kapkodják a fejüket, a gólem ugyanis életre kelt. Ám van itt egy epizód, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) élén álló Prőhle Gergely sztorija, amely tűpontosan bemutatja a politikai szisztéma időnként örkényi magasságokba emelkedő működését. De ehhez előbb lépjünk hátra néhányat, mondjuk, úgy negyed századot meg néhány megyényit.
Lécci-lécci, csak a Fidesz!
A csend, rend, fegyelem idilli állapota csak addig kellemes, amíg az ember nem ütközik a Párttal (NER-rel). És itt jövünk, pardon, jönnénk mi, újságírók.
Ifjú, önkormányzati újságíróként éltem meg az egyik párt helyi szervezetében támadt purparlét, amely oka az volt, hogy a párt vezetője összeszűrte a levet a párt másik vezetőjének barátnőjével, a következménye pedig, hogy a csábító lemondott minden pártbéli tisztségéről. Odahaza nagyon jól ismertük az ügyet, kisváros, ahol a pletyka terjedési sebessége gyorsabb a valóságnál is. (Egyszer például az otthonról rég elszármazott nővéremmel mentem el vásárolni, s egy órával később odahaza már azzal fogadtak, hogy milyen idősebb nővel szűrtem össze a levet.) Ám mivel az uborkaszezon épp a tetőfokára hágott, a megyei médiánál lelkesen csaptak le a kakaskodásra, a sima pártszakadást országos pártszakadás lehetőségéig habosítva.
A tanulság, hogy sokszor rém egyszerű dolgokat találnánk, ha eljuthatnánk egy-egy nagypolitikai esemény kiindulópontjához. Mondjuk, hogy azért álmodik hiába Mészáros Lőrincné arról, hogy Hajdú Péter szerződtetésével fordítsa bulvár irányába a Hír Tv mellett most épp halványodó fontosságú, nézettségtelen Echo Tv-t, mert utóbbi sértett exfelesége, Sarka Kata éppenséggel Rogán Cecília legjobb barátnője. De ez tényleg mellékszál.
Nem felejtünk, Péter – a Hír Tv bekebelezéséről
Mi maradtunk, akik voltunk, egyszerűen csak nem a miniszterelnökhöz, hanem értékrendünkhöz maradtunk hűek.
Úgy képzelem tehát, hogy Kásler Miklós emberi erőforrásokért felelős csúcsminiszter egy álmatag nyári reggelen kinyitotta a Magyar Idők legfrissebb számát, átböngészte a kínálatot, aztán elkezdte olvasni Szakács Árpád kultúrcsendőrségi cikkét, miszerint a PIM az Európát sújtó baloldali reneszánszforradalom fellegvára, a legyőzendő liberális métely melegágya. Hűha, gondolhatta a miniszter, nem lennék most az illetékes miniszter helyében, mert ettől biztos nem lesz boldog a főnök, milyen szerencse, hogy nekem csak az egészségüggyel kell foglalkoznom. A vidám gondolatot aztán megoszthatta valamelyik beosztottjával, mert hát ki szeret egyedül örülni, aki finoman figyelmeztette a tárcavezetőt, hogy hát, izé, az van, hogy a PIM is az övé. Meg a kultúra úgy általában.
Göncz Árpád? A harmadik kétharmad idején? Éberség!
Tombol a nyár és a kulturális harc
Kásler Miklós előbb elszomorodott, aztán felcsillant a szeme, s a tettek mezejére lépett, hiszen eljött a pillanat, amikor a kiválasztása óta tartó negatív kampány közepette végre igazolhatja rátermettségét. Proaktív üzemmódba kapcsolt: Prőhlének mennie kell.
Csakhogy az ilyen döntéseket eggyel magasabb szinten hozzák, úgy tudni, hogy a miniszternek ezért az épp a VAKÁCIÓ betűit Facebookra pakolgató miniszterelnök dolgozószobai szőnyegszélén volt jelenése. Sőt, a kocka fordulni látszik, Prőhle maradt, az erőforrás-minisztériumban viszont már kezdenek Kásler Miklósról múlt időben beszélni. S mindezt egy komolyan vett Magyar Idők-cikk miatt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 13. számában jelent meg, 2018. augusztus 10-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 13. számban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
