Az idézet a Pálinkás Józseffel készült – és a Magyar Hangban megjelent – interjú lényegét adja. Az akadémikus szavait komolyan kell venni. Ennek az elitnek ugyanis ő prominens képviselője volt – mint az első Fidesz-kormány tagja, mint az MTA elnöke két cikluson át és mint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI Hivatal) első, de idő előtt távozó elnöke. Ami izgalmassá teszi kifejtett véleményét: felülnézetből kapunk betekintést a tudomány, a tudás, a NER és a hatalom viszonyának alakulásába, s jutunk el e politika csődjének vizionálásáig. Az alábbiakban e témák közül csak a kutatás és fejlesztés irányításának néhány égető kérdésére szeretném felhívni a figyelmet.
A mai világban igen nagy presztízse van a tudománynak, mivel az új ismeretek nemcsak hihetetlen gyorsan bővülnek, de alkalmazásukkal exponenciális jelleggel növelik a gazdaságot! A kormányoknak, politikacsinálóknak ehhez kell(ene) igazítaniuk a jövőről alkotott elképzeléseiket, stratégiájukat és programjaikat. Ez érzékelhető volt Orbán Viktor első kormányának idején, amikor az oktatási tárcát egy ideig Pálinkás József akadémikus birtokolta, és a gazdasági tárca is akadémikus vezetésével működött: Chikán Attila a gazdasági versenyképesség nemzetközi presztízsű professzorának vezetésével. (Őt váltotta Matolcsy…) A 180 fokos fordulat 2010 után következett be, amikor az EU által célul tűzött tudásalapú társadalom ellenében az Orbán-kormány – egyedül Európában – a munkaalapú társadalom mellett tette le a voksát. Nem részletezem, de a tankötelezettség korhatárának leszállítása, az oktatási rendszer központosítása és lebutítása, a beiskolázási számok csökkentése, a hűbéresi viszonyok felélesztése a polgárosodás ellenében világossá tették, hogy Magyarország vezetése szembemegy a szellemi élet és a modern kor értékeivel. Sereghajtók (62. hely) lettünk a versenyképesség (Word Science Forum) 138-as listáján, a minőségi oktatás (Word Economic Forum) ugyancsak 138-as listáján pedig a 92. lett a miénk. Már nincs mögöttünk kultúrország!
Pálinkás József: Ez a középszer diadala
A populizmus, az ösztönökre ható politika hosszabb távon biztos, hogy nem működik. A kérdés sokkal inkább az, hogy mikor mond csődöt - mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Pálinkás József. A hivatala éléről nemrég menesztett tudós szerint ha gazdasági problémák adódnak, az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől - a Fidesztől is.
A tudománypolitika 2014-ben került sorra. A kormány elérkezettnek látta az időt arra, hogy a munkaalapú társadalomhoz igazítsa a kutatás-fejlesztés és az innováció irányítási rendszerét. „A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról” szóló törvény elfogadásával a centralizáció megjelent a tudomány világában is. Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram autonómiáját felszámolták. Ami zseniális volt a végrehajtásban: az ex-MTA-elnök, Pálinkás József lett az új Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – a támogatásokról döntő csúcsszerv – vezetője. A kutatók számára ugyanis az Akadémia korábbi elnökének személye bizonyos garanciát jelentett a tudomány értékeinek figyelembevétele terén. Az élet igazolta ezt az elvárást, az autonóm döntések felszámolása nem váltott ki nyílt ellenállást az érintettekből. A kialakult helyzet tudomásulvételét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Orbán Viktor az MTA 2016- os közgyűlésén kijelenthette: „Mi és az Akadémia össze vagyunk láncolva” – és megtapsolták.
Néhány hónappal később aztán kiderült: a mélyben forrnak az indulatok. A kiváltó szikra a Népszabadság felszámolása volt. Megmozdult a hazai és a nemzetközi tudományos élet, követelve az Akadémia határozott fellépését az antidemokratikus folyamatok és a szólásszabadság veszélyeztetése miatt. Erre nem került sor, és emiatt számos akadémiai külső tag lemondta tagságát. A 2018-as választásokat követően aztán kiderült: az MTA konfrontációt kerülő politikája Orbán tudományellenes fellépését nem tompítja – inkább bátorítja. A kormány bevett két akadémikust a kormányba – Kásler Miklóst és Palkovics Lászlót –, majd menesztette az NKFI Hivatal tudós elnökét. Ezek a döntések Orbán mozgásterét hivatottak segíteni a tudomány – szélesebb értelemben az értelmiség – feletti hatalmának erősítésében. Félreértés ne essék, az innováció növekvő szerepének intézményi elismerése nem párosul a kapcsolódó anyagi eszközök bővítésével. Az érintettek egymás között osztják fel a kevés pénzt. Az innovációs tárca többletforrásigényét az Akadémia terhére kell megoldani, az MTA költségvetéséből 28 milliárd forint felett az innovációs miniszter, Palkovics László rendelkezik!
A helyzet védhetetlen: ha az Akadémia nem utasítja el helyből a kezdeményezést, vitathatóvá teszi önnön függetlenségét! Ha visszautasítja: megvan Orbán casus bellije az MTA-val szemben. Tapsukkal a tudomány, az autonómia elleni fellépés számára adtak zöld utat az akadémikus urak.
Az MTA kiegyezne a kormánnyal, közösen felügyelnék a kutatásokat - Magyar Hang
Csütörtöki közleményében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) arról tájékoztat, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal (ITM) folytatott tárgyalások eredményeként részben a kormány ellenőrzése alá kerülhet az MTA kutatóhálózata. A kutatásokat felügyelő társaságot azonban a kormánnyal közösen jelölnék ki.
De nem ment el a hajó. Ha abból indulunk ki, hogy a digitalizáció sorsfordító döntéseket igényel a tudomány művelése terén is, a tárgyalás egészen más megvilágítás alá esik! Az MTA-nak felelősségéből fakadó kötelessége kiállni a tudomány, az innováció működési feltételeinek javításáért. Kívánatos tehát, hogy az Akadémia és az innovációs tárca együttműködjön, s közösen tegyen javaslatot az ország számára égetően fontos innovációs stratégiára, annak szervezeti kereteire és – ami döntő – anyagi vonzataira. Ideje, hogy a tudóstársadalom a jövő érdekében felemelje a szavát, s harcba induljon a szükséges, a jelenlegit lényegesen meghaladó fejlesztési források megszerzéséért. Végül is az ország megmentéséről van szó, közös felelősségről. Az innovációs tárca – valamint az egyetemek, akadémiai intézetek – forrásigényét az EU-s forrásokból kell megoldani. Ne feledjük: a Lisszabonban megfogalmazott cél szerint az EU tagországainak a GDP 3 százalékát kell kutatásra és fejlesztésre fordítaniuk. (Ez most 1,35 százalék!) Ennek elérése fontosabb, mint a Donald Trump által követelt 2 százalék elérése a NATO-ban a védelmi kiadások terén.
Ez a felvetés abszurdnak (naivnak?) tűnik. Pedig nem a javaslat, a helyzet abszurd (szégyenletes). Lehetséges, hogy a Pálinkás József vezette NKFI Hivatalban a gazdasági szféra innovációs ügyei nem kaptak kellő súlyt. De ez felelt meg a kormánypolitikának, hiszen 2010 után Orbán Viktor és a multik stratégiai szövetségre léptek, s a multik támogatása kapott prioritást – a kis- és középvállalkozások (kkv-k) rovására.
Ami döbbenetes: a most létrejött új innovációs tárca feladatai és intézményei alkalmatlanok a kor követelményeinek teljesítésére, rendelkezésre álló forrásai pedig elégtelenek az e téren jelentkező hatalmas feladatok megoldására. Ezért merült fel az MTA pénzének elvonása. A feladatok óriásiak, hiszen évek óta csak vegetálás történt e téren. Csupán példaképp: megoldásra vár és egyre sürgetőbb a kkv-k piacra jutásának, versenyképességének javítása; a klaszteresedés, a hálózatosodás, az egyetemekhez, kutatóintézetekhez kötődő spinoff és startup cégek ösztönzésének megoldása; az üzleti és az egyetemi-kutatói szféra összekapcsolásának segítése; a szubszidiaritás előtérbe állítása: a helyi vállalkozók – beleértve a multik – és tudományos intézmények együttműködésének elősegítése; vállalkozói fórumok működtetése; versenyképességi pozíciónk visszaszerzése (visszajutás a 62. helyről a 29.-re, ahol Chikán Attila idején voltunk).
Reális ez? Nem, ha az Akadémia megalkuszik az országot lejtőre juttató Orbán-rezsimmel. És lehet reális? Igen. Ha az innováció is, a tudomány is megkapja a szükséges, a jelenlegit meghaladó forrásokat. De ehhez egy harcos Akadémia kell! És a kormánytag tudósok szilárd kötődése az akadémiai tagságukból fakadó kötelezettséghez (és ragaszkodásuk ahhoz, hogy minden reggel a tükörbe tudjanak nézni). És sokat jelenthet az, hogy az Akadémia élén a világ egyik legnagyobb – sokak szerint az első – matematikatudósa áll. Aki mögé még a fi deszesek is odaállnának.
Az alternatíva: ha nem történik semmi a beindult folyamatok megállítása és megfelelő irányba terelése érdekében, az ország gazdaságának összeomlása jön. Ennyi a tét.
A szerző a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanács egykori elnökeEnnek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 17. számában jelent meg, 2018. szeptember 7-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 17. Magyar Hangban? Itt megnézheti.Magyar Tudományos Akadémia szeptember 11-i közgyűlésének közleménye a finanszírozás körül kialakult helyzet aktuális állásáról.
