A magyar tudomány és tudománytalanság háborúja új, magasabb szintre lépett. Míg eddig csak alacsonyabb rangú politikusok, illetve a különféle hagymázas áltudományok képviselői és romantikus lelkű hagyományőrzők támadták önérzetes és elszánt butasággal a tudományt leginkább megtestesítő Magyar Tudományos Akadémiát (nemcsak néhol valóban kifogásolható intézményrendszerét, de tudományos tevékenységét is), most hazánk első számú vezetője is belépett a háborúba.
Kirgizisztánban jelentette ki a Török Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsának konferenciáján, hogy, idézzük, „mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban.” Mi a baj ezzel a mondattal? Hiszen első négy mondatrésze, erről kár lenne vitát nyitni, színigaz. Épp csak az utolsó sántít egy picit.
A magyar tudományosság réges-rég bizonyította – és ezt cáfoló bizonyíték még nem került elő –, hogy a magyar nem türk eredetű nyelv, hanem, jelen tudásunk szerint, finnugor. Ez a rokonság hangsúlyosan csak a nyelvre vonatkozik, de arra egyértelműen. Négy éve tudta ezt a miniszterelnök is, akkor ugyanis finnországi látogatásakor azt nyilatkozta, hogy a magyar és a finn nyelv rokonsága történelmi tény, nem pedig véleménykérdés. Azóta ezek szerint az lett.
Herczeg Zoltán: Orbán Viktor ma már mindenre hajlandó - Magyar Hang
A divattervező szerint a kormány ahelyett, hogy szolgálna, ellenünk használja fel a hatalmát, és az ellenzék sem különb. A teljes interjú.
De ne ragadjunk most le a miniszterelnök szavainál, hiszen sikerrel vett be ő már ennél nyaktörőbb ideológiai-politikai kanyarokat is. Attól, mert azt mondta, amit mondott, egyáltalán nem kell biztosnak lennünk benne, hogy pontosan így is gondolja. Megszólalása – ha netán nem elszólás volt, amit kétlünk, ő ennél sokkal tudatosabb ember – részben éppen itthoni fogyasztásra szolgált, tápanyagul a „sivalkodóknak” (értsd: azoknak, akiknek még az átlagnál jobban számít a józan ész).
Másrészt pedig azok fülét célozta – bolgárokét, törökökét, üzbégekét, azeriekét, kazahokét, nem egy igen komoly hatalom és pénzösszeg fölött diszponáló emberhez tartozó hallószervet tehát –, akik ugyancsak ott voltak a közép-ázsiai országok nagy találkozóján
Ami a külpolitikai motivációt illeti, ismerve a miniszterelnök hitvallását, mely szerint kis országként nem válogathatunk, egyszerre kell jóban lennünk Amerikával, Európával, Oroszországgal, Közép-Ázsiával, Kínával, és az ég egy adta világon mindenkivel, ez akár még elfogadhatónak is tekinthető. A probléma sokkal inkább a tudománynak fityiszt mutató mondat itthoni hatása. Az, amelyet erre az identitását már szinte megszállottként kereső népre gyakorol.
Orbán Viktor kinőtte Magyarországot - Magyar Hang
Kérdés, hogy az európai parlamenti választás elhozza-e azt az áttörést, amit a miniszterelnök remél.
Keresgéltük mi már eredetünket, önazonosságunkat keleten sokszor, ugyanannyiszor nyugaton is. Mást sem csinálunk az elmúlt majd’ kétszáz évben, nemzeti ébredésünk kezdete óta. Voltunk már elkötelezett européerek, de a nyugat által vérig sértett „turániak” is. Hogy most mik vagyunk, nehezen eldönthető. De a válaszkeresés, a tapogatózás iránya, akárhogy is, káros és kontraproduktív.
Hiszen megtalálhatnánk identitásunkat másban is. Például abban, hogy dolgos, a becsületes törekvést ösztönző és díjazó, az átlagnál okosabb, műveltebb, (nem csak szavakban) keresztényibb kis nemzet vagyunk. A miniszterelnök, aki sok tekintetben kivételes tehetség, és nincs híján karizmának sem (vagy nem volt), segíthetne is bennünket ebben. Ahelyett, hogy újra meg újra összezavar.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 17. számában jelent meg, 2018. szeptember 7-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 17. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
