Állítása szerint Orbán Viktor Magyarországot megvédeni ment Brüsszelbe (helyesen: Strasbourgba) kedden az Európai Parlament (EP) ülésére. Másnap a képviselők az előírt többséggel mégis megszavazták az uniós alapértékek rendszerszintű megsértése miatt hazánk ellen indított eljárás új szakaszba léptetését. A miniszterelnök a nemzeti sértettség és önérzet húrjain játszó beszédében kísérletet sem tett hallgatósága meggyőzésére, a napnál világosabban a hazai közönségnek, kiemelten a feltétlen híveknek szólt. Talán abban bízott, hogy a háttérben folytatott lobbizással, uniós pártcsaládja puhításával sikerül kétharmad alá szorítani a szavazati arányt.
A 7. cikkely szerinti, uniós atombombának nevezett eljárás az EU-s pénzek befagyasztásával, végső esetben Magyarország szavazati jogának felfüggesztésével járhat, ám a történtek után sem valószínű, hogy erre ténylegesen sor kerül. Ráadásul a tartózkodó szavazatok beszámítása körüli jogvita is elhúzhatja a folyamatot. Rövid távon belpolitikai kár aligha éri a kormányfőt és a Fideszt, a jövő évi európai parlamenti választás kampányában kifejezetten jól jöhet az ügy, s a brüsszeli elit tényleg ezer jó okot szolgáltat a bírálatra. A kormánypárt tagságának bizonytalanná válása az Európai Néppártban azonban a Fideszen belül is feszültséget gerjeszthet. Annyi bizonyos, hogy súlyosan sérül Magyarország tekintélye az európai közösségben a megbélyegző döntéssel, amelynek következményei egyelőre beláthatatlanok. Az Orbán Viktor által emlegetett pávatánc korszaka véget ért; meghatározó uniós, illetve néppárti körökben végképp rá és kormányára égett a kellemetlen bajkeverő szerepe. Az eddig biztos szövetségesnek tekintett Sebastian Kurz osztrák kancellár kihátrálása veszélyes üzenetet rejt a Fidesz számára: európai módon, a civilizációs normákat nem áthágva is lehet bevándorlásellenes álláspontot képviselni az unióban. Mellesleg cáfolja a propagandagépezet állítását is, miszerint csupán a migráció kezelése miatt marasztalták el a kormányt. Orbán Viktor számára most már létkérdés az uniós értékeket zárójelbe tevő, illiberális erők áttörése az EP-választáson.
Magyarként akkor is nehéz lenne a Sargentini-jelentést támogatni, ha tartalma kifogástalan. Csakhogy korántsem az, még ha például a korrupcióval kapcsolatban visszafogottan fogalmaz is. A jelentés megoldhatatlan dilemma elé állította az ellenzéket: szavazói kíméletlen fellépést várnak a kormánnyal szemben, ám olyan szankciót még nem látott a világ, amely – bár egy kormányt, egy rezsimet vett célba – ne sújtotta volna az adott ország társadalmát. Így lesz ez most is.
Az árulta el Magyarországot, aki egy hatalmi játszma folyományaként – önmagát az egész nemzettel azonosítva – ezt a bajt a fejünkre hozta.
És hogy miről olvashat még a Magyar Hang 18. számában? Itt megnézheti. Keresse az újságárusoknál!
