Jelöltség és fenntartások

Egy fórumot olvasgattam, ahol összegyűjtötték, miért nem vagyok alkalmas főpolgármesternek. Találtam néhány érdekes és számomra is meglepő észrevételt.

„Nem ért hozzá.”

Nos, ez nyilvánvaló. Csakhogy egy kétmilliós világváros vezetéséhez valójában senki nem ért. A közlekedés, a gazdálkodás, a szociálpolitika és a turizmus mellett még számtalan területen kellene szakembernek lennem ahhoz, hogy megalapozottan azt mondhassam, hozzáértő vagyok. Nem vagyok – mégis úgy gondolom, hogy három tényező kifejezetten alkalmassá tesz a városvezetésre.

1. Tisztában vagyok azzal, hogy mihez értek, és nem hazudom, hogy szakértő vagyok abban, amiben nem. 2. Készen állok segítséget kérni azoktól, akik a különböző területeken kellő szaktudással rendelkeznek. Ha főpolgármester leszek, nem karrierpolitikusokkal, hanem szakemberekkel veszem körül magam. A párttagkönyv senkinek nem jelent majd előnyt – de hátrányt sem: csakis azt fogom nézni, hogy az illető hozzáértő-e, tisztességes-e, és vannak-e világos elképzelései. 3. Sem politikai előmenetelre, sem gazdasági zsákmányszerzésre nem akarom használni Budapestet. A pártok jelöltjei – még a legtisztességesebbek is – ezt fogják tenni, mert olyan mértékű az őket jelölő szervezetek nyomása.

Túl a törzsi gyűlöleten - Magyar Hang

Le kell zárni a polgárháborút, és nem eltanulni a Fidesz módszereit, hanem azokkal ellentétesen cselekedni.

Főpolgármesterként elsősorban a kultúrára kívánok koncentrálni – annak vagyok az ismerője, ezért annak tudnék aktív alakítója lenni. A többi területen nem fogok szakmázni, nem fogok beleszólni abba, amihez nem értek. Biztosítom a politikai támogatást ahhoz, hogy szakmai, és ne politikai szempontok érvényesüljenek, továbbá számon fogom kérni, hogy mit hajtottunk végre abból, amit megígértünk. Sem többet, sem kevesebbet nem vállalok.

„Pszichológiailag instabil.”

Ez így igaz. Neurotikus vagyok, démonokkal küzdök. Önző okom is van a főpolgármesterségre: a feladat és a felelősség segít és motivál a mindennapokban. Alighanem ennek is köszönhetem, hogy úgy veszek részt tizenöt éve sokszor iszonyatos nyomás alatt a nyilvánosságban, hogy eközben a munkatársaimmal újabb és újabb médiaplatformokat építek, műsorokat készítek, és – nem túlbecsülve a magam szerepét – aktív résztvevője vagyok a közéletnek. Több konfliktust és karaktergyilkosságot éltem túl, mint akár Demszky Gábor, akár Tarlós István a megválasztása előtt.

„Nem a win-win szituációkra törekszik.”

Érdekes felvetés. Az biztos, hogy amikor a nyilvánosságban műsort gyártok, arra törekszem, hogy az izgalmas és átélhető legyen – ehhez pedig kellenek az erős állítások, az éles konfliktusok, az egymással keményen ütköző álláspontok. Ez azonban kifejezetten a képernyőre és a színpadra vonatkozik – amikor a kollégáimmal háttérmunkát végzünk, ötletelünk, szerkesztünk vagy vágunk, mindig törekszem a kompromisszumra. Gondolatokat és álláspontokat integrálunk – ez mind a Szélsőközép-identitás része: nem azt nézzük, ki mondta, melyik szekértábor védjegye van rajta, csakis azt, hogy helytálló-e.

A tények és a lényeg - Magyar Hang

Vitatkozom, kritizálok, vagy épp rajongok. Nem az akadémiai híradó vagyok, és nem egy szekta főpapja.

Ezen persze időről időre jól elvitatkozunk, sokszor álláspontot váltunk, ha olyan információ vagy inger birtokába jutunk, ami ezt mozdítja elő. Mindenesetre biztos, hogy van bennem egyfajta küldetéstudat és igény az autonómiára – ezeket kell úgy szinkronizálnom, hogy a legjobb teljesítmény teljen ki tőlem. Dolgozom rajta.

„Eladta magát.”

Amióta a médiában tevékenykedem, vagy egy tucatszor rúgtak ki, mert nem voltam hajlandó engedni a függetlenségemből és a kritikai hangvételemből – úgy gondolom, nincs mit bizonyítanom. Az álláspontom mindig is világos volt: nem érdekel, milyen csatorna, nem érdekel, kié, csakis az érdekel, hogy hagyjanak a magam szempontjai mentén, autonóm módon dolgozni. Világos, hogy a legjobb lenne csak akkor elvállalni egy munkát, ha teljes autonómiát kapok, és ha Kalkuttai Szent Teréz anya az orgánum tulajdonosa. Sajnos a hazai média kilencvenkilenc százaléka az első feltételnek sem felel meg – nem hiszem, hogy reális volna megkövetelni a másodikat is.