A Sargentini-jelentés elfogadása után kialakuló hazai vitában felmerült, ki a jobb magyar, ki a jobb hazafi. Az, aki a kormány mögé állt be, vagy talán az, aki a jelentés tartalmával részben vagy egészben egyetért. De elnézve egyes kormánypárti megnyilatkozásokat, úgy tűnik, az igazi hazafi számukra az, aki jobban tud sorosozni. Ezeknek a vitatott értékű embereknek a véleménye most mérvadónak számít, mert a jelenlegi politikai környezet lehetőséget biztosít olyanoknak is, akiknek talán máshol lenne a helyük.
De ismerve a múltat, ez minden olyan rendszer sajátossága, ahol nem gondolkodó, nem független emberekre van szükség, ahol mellőzik az emberi értelmet. A 2004-es EU-s csatlakozásnak voltak és vannak olyan szabályai, amelyek betartása esetleg jogos frusztrációt okozhat nálunk vagy akár más nemzeteknél is.
De ez akkor is nyilvánvaló volt, amikor a Fidesz is megszavazta az Európai Unió alkotmányának számító lisszaboni szerződést, amely a tagállamok szuverenitását korlátozta, és bővítette az uniós nemzetek feletti hatáskörét. Meg még annak is lehet kellemetlen következménye, okozhat bőven fejfájást, miként tavaly a kormány aláírta a PESCO-t, az Európai Unió védelmét előkészítő állandó strukturált együttműködést – tovább növelve az EU hatáskörét országunkban védelmi területen is.
A Sargentini-jelentés után: itt az ideje cselekedni - Magyar Hang
Ne tűrjük az önkényt. Ne féljünk, de ne is gyűlölködjünk. Csináljuk meg végre azt a jogállamot, amelyet 28 évvel ezelőtt elképzeltünk.
Most viszont a Sargentini-jelentés légkörében úgy tűnik, az EU-t kritizálni nem eretnekség a kormány részéről. Mert úgy látszik, a magyar kabinet harcban áll az EU-val, és leleményes, olcsó demagógiával nemcsak kisajátítja, meg is rontja a hazafiság érzését. Azt a hazafiságot, amely komoly, sorsdöntő, még előttünk álló viharos eseményekre van tartogatva. Nem pedig arra, hogy e mögé elbújva a politikai elit gazdagodását, luxuséletét meghosszabbítsa. Ma tehát ahelyett, hogy a jólétről, egyenlőtlenségről és társadalmi igazságosságról, a demokrácia erényeiről vagy okos külpolitikai egyensúlyozásról beszélnénk, más hangsúlyok és motívumok vannak jelen a közéletben. A kormány jóvoltából az EU és a demokratikus rendszerek hanyatlásáról, csődjéről van szó, nap mint nap.
Díszletdemokrácia - Magyar Hang
Az orbáni hatalomtechnika fontos eleme, hogy nincs választási vagy kormányprogram, amit számon lehetne kérni.
Tény, Magyarország kicsi ország, és így valószínűleg nem rajtunk fog múlni, vajon a demokratikus rendszerek fennmaradnak-e a világban, vagy sem. Tény az is, nem volt még elég idő arra, hogy a demokratikus kormányforma húsunkká és vérünkké váljon; a vezetők jelleme nagyban befolyásolta az ország sorsát. A demokrácia nehéz kormányforma, és a tökéletességtől messze áll. Viszont az egyik ismert előnye, hogy állandóan ellenőrizni kell és lehet, nehogy a vezetők megszédüljenek a hatalom adta lehetőségektől, vagy torz hajtások kezdjenek növekedni. Ellenben, ha megszűnik a kontroll, a kritika lehetősége, az nem csak önmagunk feladását jelenti, lemondunk a szabad cselekvésről is. Kinyilvánítva ezzel, hogy elvesztettük bátorságunkat, és csak szemléljük az eseményeket.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 21. számában jelent meg, 2018. október 5-én. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 21. számban? Itt megnézheti.
