Miért baj az, ha a köztársasági elnök meghívására Magyarországra érkezett török elnökkel szívélyes tárgyalásokat folytat a kormányfő? Hiszen Erdogant nemrég Angela Merkel is fogadta. És különben is, a magát a szabadság honának nevező nyugati világ számos vezetője parolázik autokrata vezérekkel, diktátorokkal. Elég itt Donald Trump és az időnként a saját családtagjait is kéjes kegyetlenséggel kivégző, tömeggyilkos rezsimjét családi örökségként irányító Kim Dzsongun különös kapcsolatára utalnunk. A világpolitika nem a finnyás széplelkek terepe, erről a nagy Churchill is sokat tudna mesélni.
Ha a magyar kormány előnyös üzleteket köt a maga módján továbbra is kommunista Kínával, az illiberális Oroszországgal vagy éppen Törökországgal, álszentség ezért bírálni. Orbán Viktorról itthoni ellenfelei sokszor mondják, hogy elszigeteli magát és országát a világban; a sokadik látogatás Moszkvában, vagy a mostanihoz hasonló látványos török vendégjárás ezen vélekedés eleven cáfolatául is szolgálhat.
Az erdogani recept: illiberalizmus és iszlamizáció - Magyar Hang
Erdogan természetesen éppúgy szimbóluma a nepotizmusnak és a korrupciónak, mint Orbán Viktor. Ez legalább olyan erős kötelék köztük, mint az illiberalizmusuk.
A nyugati értékrendet tagadó államok kormányaival 2010 óta gyakran kötnek történelminek nevezett megállapodásokat az Orbán-kabinetek, csakhogy ezeknek hol nagyobb a füstje, mint a lángja, hol pedig megkérdőjelezhető a haszna a magyar érdek szempontjából. Utóbbira példa a paksi bővítés és a kínai közreműködéssel épülő Belgrád–Budapest vasút; mindkettő durván feltornázza például a magyar államadósságot. Recep Tayyip Erdogan és Orbán Viktor Budapesten egymás dicséretén, a kapcsolatok elmélyítése szándékának hangoztatásán és néhány konkrétumon – török közreműködéssel légijárat indul Budapestről Mumbaiba – túl nem tették világossá, mi volt a tartalma a látogatásnak. Arról, hogy Magyarország a hadereje fejlesztéséhez számít a törökökre, szintén nem sok részletet tudtunk meg.
A miniszterelnök ezek helyett felmondta jól ismert gondolatait hazánk helyéről a Moszkva–Berlin–Ankara háromszögben, a stabil rendszerek dicséretéről, vagy az EU – valóban – őszintétlen hozzáállásáról a törökkérdéshez. Utóbbi témában maga sem volt őszinte. Ha komolyan gondolja, hogy az ő küldetése Európa keresztény örökségének védelme, akkor vendége szemébe mondja: a más kultúrájú, hatalmas Törökországot – amely egy évszázada nem képes elismerni felelősségét a keresztény örmények ellen elkövetett népirtásban – nem fogadhatja be az Európai Unió önazonosságának csorbítása nélkül. Vagyis a török tagság nem opció – a partnerséggel is óvatosan kell bánni –, különösen nem most, amikor Erdogan egyfajta iszlamista diktatúrát építget az atatürki modell romjain.
A luxusrepülők és a félhold árnyékában - Magyar Hang
Az ajándékozó, vagyis az üzletember, focicsapat-tulajdonos Garancsi István cégei sorra nyerik a milliárdos állami közbeszerzéseket.
A két politikus felavatta Gül Baba türbéjét; a felújított emlékhely kétségkívül a főváros egyik turisztikai gyöngyszeme, s élő példája annak, amikor a költő szavaival őseink harcát békévé oldja az emlékezés. De azért a török hódoltság koráról ma sem beszélhet magyar ember kedélyes hangon; szép dolog a közös kulturális örökség, de a magyar fejlődést kisiklató tragédia hatása bizony Trianonig elért. A múltnál persze fontosabb most a jövő: Magyarországnak és Európának sem az ellenfeleivel kegyetlenül és tömegesen leszámoló illiberális erdogani kurzus, sem az általa terjesztett iszlamizmus nem szolgálhat követendő példaként.
Nem tudom, hogy miközben a miniszterelnök családjához is köthető körök élénken üzletelnek török partnereikkel, a gazdasági kapcsolatok mekkora hasznot hoznak az országnak. Csak remélni lehet, hogy ez a fő szempont. Ám a látványos politikai kiállás a diktátori hajlamokkal megvert Erdogan mellett, a leplezetlen személyes szimpátia bizonyosan nem vet jó fényt Magyarországra hagyományos szövetségesei körében. Befelé is rossz az üzenete annak, amikor egy autokrata vezető kedvéért korlátozzák a gyülekezés, a véleménynyilvánítás alapjogát, legyen szó kínai miniszterelnökről vagy török elnökről.
Miért találkozik évente kétszer Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin? - Magyar Hang
A magyar miniszterelnök annak örülne a legjobban, ha nemcsak a Kremlben, hanem a Fehér Házban is fogadnák.
Többről – vagy sajnos sok esetben éppen kevesebbről – van itt szó, mint kölcsönös előnyöket biztosító üzletelésről. Orbán Viktor Putyin, a cionista, szélsőjobboldali Netanjahu, Erdogan, illetve Hszi Csin-ping partnereként – a nagy hiányzó: Donald Trump – egyre távolabb vinné az országot attól a korántsem tökéletes (érték)világtól, amelyhez az ország 1990-ben, majd az uniós tagságról szóló népszavazással formálisan is csatlakozott, illetve visszatért.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 22. számában jelent meg, 2018. október 12-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 22. számban? Itt megnézheti!
