A szakszervezetek – köztük olyanok is, amelyek szeptemberben százmillió forintot kaptak a 600 milliós állami keretből – most közvélemény-kutatást tartanak arról, vajon elegendő ok-e egy országos sztrájkra, hogy hamarosan öt nap helyett akár hat napot is dolgoztathatják az embereket egy héten. Az elszámolással pedig három éven át ráérnek a munkáltatók.
Segítünk. Elegendő ok a sztrájkra az újabb kormányzati aljasság. Máshol már szemeteskukákat borogatnának az utcán a szakszervezetek. Lenne mód rá, hiszen sok helyen már a szemetet sem viszik el rendesen – mert lenyúlták a hulladék elszállításra szánt pénzeket is.
Öröm az ürömben, hogy az állami apanázs ellenére három szakszervezet felemelte a szavát a – jelenlegi 250 (kollektív szerződéssel is legfeljebb 300) – 400 túlórát törvényesítő jogszabály-módosítás ellen. Előre borítékolható: országos sztrájkot ők sem fognak meghirdetni. A korábbi jogfosztások miatt sem élezték ki a konfliktust.
Mégis marad a 400 órás túlóra, a szakszervezetek demonstrációra készülnek - Magyar Hang
A Magyar Szakszervezeti Szövetség december 8-ra demonstrációt hirdetett. A tüntetés szombaton 11 órakor kezdődik a budapesti Jászai Mari téren.
Még az itthon sokat szidott Sargentinit is jobban izgatja a magyar munkavállalók kiszolgáltatott helyzete, mint az Orbán-kormány által javadalmazott szakszervezeteket. Sargentini legalább rögzítette a jelentésében, hogy a munkanélküli segély folyósításának maximális időtartama (3 hónap) az Európai Unión belül a legrövidebb, és hogy négyszer ekkora időre lenne szükség az új munkahely megtaláláshoz. Az, hogy a magyar munkanélküliek járadéka a legalacsonyabb az unióban, szinte természetes, hiszen a törvényhozó célja az volt, hogy a munkanélkülivé vált magyar rá legyen kényszerítve, hogy rövid időn belül bármilyen munkát elvállaljon.
Figyelemre méltó az is, kik jegyzik a magyar dolgozót bérrabszolgává silányító törvényjavaslatot. Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf. Az a Kósa, aki 800 milliót kért ajándékba az édesanyjának a csengeri „örökösnőnek” nyújtott befektetési tanácsaiért, és az a Szatmáry, aki kereskedőcége szabálytalan számlázásaival hívta fel magára a figyelmet, ám ez nem volt akadálya, hogy 50 milliós uniós támogatást zsebeljen be egy másik cégén keresztül.
Ők nyújtották be a dolgozókat még nehezebb helyzetbe hozó törvénymódosítást, talán azért éppen ők, mert nekik már úgyis mindegy, az ő „népszerűségük” amúgy is a béka feneke alatt van. De ez legyen az ő bajuk.
Flaszter 15. - Jön a 400 óra túlóra? - Magyar Hang
Dévényi István e heti vendégei: Gergely Márton, a HVG belpolitikai rovatvezetője és György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője.
Egyébiránt azért nem a családbarát kormány az előterjesztő, hogy ne kelljen mindenféle macerás egyeztetéseket tartani a munkavállalók képviselőivel. Mindezt a családok évében akarják véghez vinni. Ha átmegy a javaslat az Országgyűlésen, akkor az alkalmazottakat évente 14 hónap munkára lehet majd kötelezni. Egyébként már most is kizsigerelik a dolgozókat a súlyos munkaerőhiány miatt. Nagyon hiányzik az a néhány százezer ember, aki a jobb élet reményében elhagyta az országot.
A munkaügyi hatóság legutóbbi vizsgálata szerint a munkaidővel, a pihenőidővel és a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések minden negyedik munkavállalót érintik, főleg a gép- és a feldolgozóiparban, valamint a kereskedelemmel foglalkozó cégeknél. A vállalatok hamis munkaidő-nyilvántartással igyekeznek leplezni a jogsértéseket. A kormány pedig nem a munkáltatókat akarja rákényszeríteni a jogkövetésre, hanem az ő igényeiknek megfelelően lazítana a szabályokon.
Kósa a kormányszócső Magyar Időknek próbálja magyarázni a megmagyarázhatatlant. „Szó sincs arról, hogy a jövőben hagynánk kiszolgáltatni a magyar munkavállalókat – mondja, sőt azt is állítja, hogy a dolgozók – sokkal inkább lehetőséget kapnak, hogy erősödjön az alkupozíciójuk a bérek és a munkavégzés feltételrendszerének kialakításában a cégekkel való tárgyalások során”.
A német cégek régi vágyát teljesítik Szijjártó szerint a túlórakeret növelésével - Magyar Hang
Régóta kérték, hogy a beruházásaikhoz mindig álljon rendelkezésre megfelelő létszámú munkaerő – mondta a külügyminiszter Düsseldorfban.
Ehhez a pofátlanul cinikus megjegyzéshez nincs mit tenni. Ha Kósa képviselő tényleg úgy gondolja, hogy a dolgozók alkupozícióban vannak – főleg a hátrányos helyzetű térségekben, ahol nem nagyon lehet válogatni a munkahelyek között –, képzelje el a saját politikusi jövőjét, ha azt mondaná a miniszterelnöknek, hogy „Viktor, ehhez az aljassághoz nem adhatom a nevemet!” Vajon erősödne-e Kósa képviselő alkupozíciója a következő választáson a pártlistás helyének megtárgyalása során? Aligha.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 29. számában jelent meg, 2018. november 30-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a lapban? Itt megtudhatja!
