Te, barátom, súlyosan vétettél a hallgatás törvénye ellen, és végtelenül sajnálom, hogy szétlőtték alattad az összes médiát, de ugye nem csodálkozol, hogy utcára kerültél?
Nem, nem csodálkoztam, és ezt meg is mondtam a volt kollégának, aki viszont kőkeményen betartotta a Fidesz-média Omertáját, így, amikor rávették, hogy önként kezdjen új kihívásokat keresni, valami tanácsadói szerződést löktek alá védőhálóként, hogy ne fájjon annyira a placcsanás. Azóta, évek óta úgy elvan, nem csinál semmit, néha-néha a Facebookon megjelenik, hogy támogassa a kormányt, mintha ezzel akarná igazolni önmaga előtt a saját létezését.
„A nagy stratéga, Orbán Viktor két óriási hibát követett el" | Magyar Hang
Schiffer Andrást, Vona Gábort és Tamás Gáspár Miklóst kérdeztük a túlóratörvény elfogadása miatti tüntetésekről.
Tulajdonképpen sajnálom. Fenét, nagyon sajnálom. És közben nem értem, hogy bírja, mert egyszer én is voltam tanácsadó három hónapig, amikor egy pillanatra fennakadtam a rendszer torkán, mivel ki is akartak rúgni, meg nem is, és erre a negyedévre, mint életem egyik legrosszabb időszakára emlékszem: írtam szorgalmasan a tanácsokat, tényleg írtam (kis hülye, mi?), pedig tudtam, hogy valójában nem vagyok tanácsadó, csak egy végső stádiumos kvázi munkanélküli, akit még váratnak a halálsoron. Aztán egy reggel belenéztem a tükörbe, megkérdeztem magamtól, hogy „mégis mi a búbánatot művelsz, te szerencsétlen”, és felbuszoztam a Naphegy térre közös megegyezni. Kevés ennél jobb döntést hoztam életemben.
Vasárnap délután van. A tömeg már elindult a Hősök teréről. Sokan vannak, sokkal többen, mint gondoltam. Rengetegen élőznek, ha körbekattintod őket, elég tisztességes képet kapsz a történésekről. Közben D. Bányász Gergő írását olvasom a Hvg.hu-n: „Öt év alatt annyi bűnt követtem el a szakmámmal, amennyire már nincs magyarázat. Nem is keresek! Már csak annak a módját szeretném megtalálni, hogyan lehet, hogyan tudom ezt a bűnt jóvá tenni. Hogyan lehet bocsánatot kérni, lehet-e egyáltalán ezért a médiamészárlásért bocsánatot kapni? Médiaháborús bűnös lettem – nem én adtam ki a tűzparancsot, nem én vezényeltem a sortüzeket, de ott volt a kezem lenyomata a puskatuson. Szégyen, amit csináltam!”
Omerta, Omerta…
Miért beteg a magyar sajtó? | Magyar Hang
Immár hivatalos: a magyar miniszterelnök a legbefolyásosabb hazai médiavezető.
Nosztalgiából felnézek a Híradó.hu-ra. Fél öt múlt, a kikarácsonyosított körúton hömpölyög a tömeg, kattintom az M1 live-ot, híradó, semmi. Nem lepődöm meg, nyilván, de Gergő önmarcangolása miatt ez most szíven üt. Tenni kéne valamit, de most írjam ki valahova, hogy mit tesztek, kollégák? Vagy, hogy ne tegyétek, kollégák! És akkor?
Omerta, Omerta, Omerta…
Szörnyű ez az egész. Másznak elő a megcsontvázosult képek a múltból. Közben beestült, s már itt az éjszaka, a tömeg a Kunigunda útján tüntet, ellenzéki országgyűlési képviselők szenvednek az MTVA biztonsági főnökével, mert még annyit sem tudnak elérni, hogy valaki előkerítsen egy szerkesztőt. Hideg, csípős a hétfő reggel, mínusz nyolc fokba dermedt az ország, majd még jobban, amikor biztonsági őrök kidobják Hadházy Ákost és Szél Bernadettet a közmédia épületéből.
Megállítani a hazugsággyárakat | Magyar Hang
Ha nagyüzemben ömlik a hazugság a magyar lakosságra, legelőbb a propaganda-gyárakat kell leállítani, és utána foglalkozni a lelki kútmérgezés hatásaival.
Posztolok. Tudom-tudom, nevetséges fotelforradalmárkodás (se), hiszen odakint éppen zajlik a történelem (ami amúgy mindig zajlik). Nyers, fésületlen, reszelős, recés szöveg, ahogy őszintén feltör, előbugyog és hömpölyög:
„Ez nem lehet megúszni. Most már nem. Három évig voltam a közmédia munkatársa. Két évig a Magyar Távirati Iroda egyik főszerkesztője. Tudom, mi történik a falakon belül. Értem is, hogy mi történik a falakon belül.
És van egy kérdés, hogy én miért nem álltam fel akkor, amikor. Válaszolok. Meg arra is, hogy melyik volt az a pillanat, amikor fel kellett volna állni.
Nekem akkor kellett volna felmondanom, amikor egy értekezleten bejelentették, hogy mostantól az ellenzék csak akkor kaphat nyilvánosságot, ha már megérkezett a Fidesz reakciója, a hírben pedig a kormánypárt reakciójának kell előrébb szerepelnie. (Mennyire megmosolyogtató ez a mai állapotokhoz képest, hiszen még voltak ellenzéki hírek…)
Puzsér a köztévében: Nem is értem, hogy kerülök ide | Magyar Hang
A főpolgármesternek készülő publicista arról beszélt, hogy három és fél éve tiltólistán van a köztévében. Valamint boldog karácsonyt is kívánt.
És azért nem álltam fel, mert féltem. Korábban egyszer felmondtam a Magyar Nemzetnél, a G-nap előtti Simicska-médiánál, márpedig ott az ilyesmit nem nagyon szerették. Ha egyszer elmentél, nem mehettél csak úgy vissza. Aztán felmondtam a Heti Válasznál is, hogy átszerződjek a közmédiába, és azt gondoltam, oda sincs visszaút. (Végül lett, de csak sok-sok véletlennek és szerencsének, na meg Borókai Gábor jófejségének köszönhetően.) Az ellenzéki médiához pedig nem is hívtak volna, és ha mégis, akkor sem mentem volna, hiszen nem akartam nem jobboldali médiában dolgozni.
Ezért féltem, hogy ha a közmédiánál végem, mindenhol végem. Nem vagyok büszke rá, és ezen az se segít, hogy a végén mégis csak eljöttem. Mert ha lecsupaszítjuk a történetet csontig, akkor bizony annyi marad, hogy azért maradtam és vettem részt a közmédia szétrohasztásában még egy ideig, mert féltettem a megélhetésemet. Nem könnyű ezzel szembenézni.
Úgy néz ki, „hősi halott" lettem - a teljes interjú | Magyar Hang
Szöllősi Györgyi és D. Bányász Gergő a Hír Tv jó éveiről, az újságíró szakma eltűnéséről és az egzisztenciális szorításról. Páros interjú.
Ami a közmédiában történik, gyalázat. Nem a képviselői akcióra gondolok, nem a következményeire, hanem amivé a közmédia lett. Szégyen mindenkinek, aki a hírgyártásban részt vesz. Tudom, hogy más ezt belülről megélni, de higgyétek el kollégák, hogy egyszer majd nektek is szembe kell néznetek mindazzal, amit tesztek, tettetek. És az nagyon vacak érzés lesz.”
Szóval, D. Bányász Gergő, ne bántsd magad! Senki nem róhat fel neked semmit. Neked már nem.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 32. számában jelent meg, 2018. december 21-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még az ünnepi számban? Itt megnézheti!
