Kivándorlás, népességfogyás, a jogállam leépülése, Európa válsága, klímaváltozás, háborús közbeszéd, a sajtószabadság és szabad véleménynyilvánítás szűkülése… számos szorongást keltő, aggasztó jelenség csap össze a fejünk fölött, amelyek közepette sokszor csak bizonytalanul sikerül biztatnom azokat, akik hozzám fordulnak. Emberi természetünkből fakadóan vagyunk hajlamosak arra, hogy a negatív fejleményeket általánosnak, megváltoztathatatlannak és hatalmasnak, a pozitív kezdeményezéseket viszont csak elszigetelt és meddő próbálkozásoknak fessük fel. Három héttel ezelőtti cikkemben a Közös Halmaz Alapítvány társadalmi kiengesztelődést segítő munkáját bemutatva igyekeztem enyhíteni rosszkedvünk telét, most Nagy Gergely református lelkész vita- és párbeszédszervező tevékenységét mutatom be.
Nagy Gergely 2015-ben szerezte meg lelkészdiplomáját a Sárospataki Református Teológiai Akadémián, jelenleg pedig a Károli Gáspár Református Egyetem doktorandusz hallgatója, többedmagával hozta létre a Kálvinista Apologetikai Társaság nevű szervezetet. Elsődleges céljuk a hitvédelem és az evangelizáció, de szolgálatukkal a társadalmi közbeszéd és közhangulat békítéséhez is hozzájárulnak, rendszeresen szerveznek ugyanis vitaesteket a hívők közösségét érintő konkrét hitelveken túl sokakat megmozgató társadalmi kérdésekben is. Az elmúlt másfél évben 14 beszélgetést bonyolítottak le, amelyek közül öt volt szűk értelemben vett hitvita katolikusok és reformátusok között, a többi mind számot tarthatott a szélesebb közvélemény érdeklődésére is. Gergely már két ízben szervezett vitát a homoszexualitás és kereszténység témakörében, egy folytatásos diszkussziót általánosságban a kereszténységről, többek közt Puzsér Róberttel. Legutóbb a hajléktalanságról rendezett közéleti disputát, az egyik legfontosabb rendezvénye pedig talán a muszlim–keresztény teológiai vitaest volt (a beszélgetések többsége mind elérhető az interneten a Kálvinista Apologetika oldalán.)
„Nyissunk a múltra, hogy legyen jövőnk!" | Magyar Hang
A XX. századot csak kiengesztelődéssel együtt zárhatjuk le. A kiengesztelődés az egyik legizgalmasabb és talán legnehezebb szellemi kihívás.
Keresztény közéleti körökben jól ismert Nagy Gergely elkötelezett hitvédő missziója, konzervatív hozzáállása sokak számára inkább hírhedt, mint híres. Jómagam először nyáron találkoztam vele, amikor elfogadtam egy barátom sörözésre szóló meghívását, és amikor a helyszínre értem, földbe gyökerezett lábbal konstatáltam Nagy Gergely jelenlétét, aki maga is része volt a baráti társaságnak. Attól tartottam, hogy mint nemes kálvinista hitvitázó a magamfajta liberálisnak bélyegzett katolikust vacsora gyanánt fogyaszt majd el, de semmi ilyesmi nem történt. Nagyon jót beszélgettünk, vitatkoztunk politikáról, vallásról, filmekről, egyáltalán nem ettük meg egymást, sőt abban maradtunk, hogy folytatjuk még, én pedig egy kicsit el is szégyelltem magam sztereotípiáim miatt.
Ebből az ismeretségből immár két közéleti vita is létrejött. Október közepén a homoszexualitás és kereszténység témájában vitatkoztunk Balavány György újságíróval és Márkus Tamás református lelkésszel közösen, december elején pedig Kálmán Attilával, a 24.hu újságírójával és Patkó Dömötörrel, az ismert fiktív karakter, Tibi atya „ministránsával” együtt ütköztettük nézeteinket az új, hajléktalanokat érintő szabályozásról. A vitákat Zsótér Dániel, a 24.hu újságírója vezette, aki első találkozásunkkor eresztett össze minket Gergellyel.
A teológus-lelkész kérdésemre a következőképpen foglalta össze misszióját: „Ezeknek a vitaesteknek és beszélgetéseknek célja minden esetben az igazság keresése úgy, hogy különbözőségeink ellenére, akár azok megtartása mellett is, tisztelettel és szeretettel alakítjuk ki, és védjük meg saját álláspontunkat. Szeretnénk, hogy a viták hallgatói minél inkább megismerjék hitüket, erősödjenek meg abban, valamint öntudatos, »nagykorú« polgárokká, gondolkodókká váljanak (a nem keresztények is), akik korunk kihívásaival szemben tudatosan tudnak megállni és nem elhajlani minden apró fuvallatra.”
Két jobboldal, egy ország | Magyar Hang
Szomorú, de erősebb választóvonal az, hogy ki miként ítéli meg Orbán Viktor politikáját annál, hogy kereszténynek vagy polgárnak vallja-e magát valaki.
Gergely szimpátiáját tekintve – bár ez természetesen nem jelent teljes azonosulást – kormányközeli, ezért is volt számomra annyira meglepő és megejtő, az a szenvedély és lelkesedés, amellyel a muszlim– keresztény vitaestet szervezte. Az ellenzéki sztereotípiák a kormánypártiakat – őket mind egy kalap alá véve – iszlamofóbnak gondolják, mondván a Fidesz-szavazók egy kendőbe burkolt arcot látva egyöntetűen rendőrt hívnak. Ezzel szemben Gergely sokat fáradozott azért, hogy Abdul-Fattah Munif iszlamológussal színvonalas vitát folytathasson. Pontosan azt akarta bemutatni, hogy különbözőségeink ellenére a muszlimokkal is tudnunk kell közös asztalhoz ülni, ez pedig egy roppant fontos misszió a kormánypártiak táborában, és épp őket érte el Gergely.
Önmagukban a párbeszédre törekvő kezdeményezések nem változtatják meg hazánkat, de országunk ilyen kezdeményezések nélkül sosem fog előrébb jutni. Erőt adhat számunkra az, hogy a pártpolitikai acsarkodásokon túl mennyien fáradoznak társadalmunk békítésén, amely fáradozások előbb-utóbb megtermik a maguk gyümölcsét.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 32. számában jelent meg, 2018. december 21-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még az ünnepi számban? Itt megnézheti!
