Orbán Viktor csütörtökön részt vesz a Kormányinfón, így hosszú idő után újra valódi kérdésekre válaszolhat.
2017 nyaráig, az azt megelőző pár évben a brüsszeli tudósítók kiváltságos helyzetben voltak: kérdezhettek a magyar miniszterelnöktől. Tulajdonképpen teljesen hétköznapi dolognak kellene lennie, hogy ha egy miniszterelnök megjelentik az évente legalább négyszer esedékes állam- és kormányfői csúcstalálkozón, akkor szóba áll a sajtóval. Minden állam vezetője ezt teszi, miért ne tenné a magyar is. 2017-ben azonban már olyan időket éltünk, amikor Magyarországon csak a közmédia létezett Orbán Viktor számára, a nyilvános politikai viták után a független sajtóval való párbeszédet is kiirtotta a naptárából.
A Fidesz-média Omertája | Magyar Hang
Ami a közmédiában történik, gyalázat. Nem a képviselői akcióra gondolok, nem a következményeire, hanem amivé a közmédia lett.
Éppen ezért a brüsszeli csúcsok utáni Orbán-sajtótájékoztatókra már Magyarországról jöttek újságírók azért, hogy kérdezhessenek. És ahogy egyre jobban elmerült Orbán Viktor a Soros-fóbiában, és a migránspártiak összeesküvésében, amellyel a kereszténység utolsó bástyájának üzentek hadat, kiegészülve a brüsszelita új moszkoviták ármánykodásaival, szóval mindezek hallatán már a nemzetközi sajtó is megmozdult. A családias sajtótájékoztatók után hamarosan 25-30 újságíró volt kíváncsi Orbán Viktorra. Aki egyébként dörzsölt, tapasztalt politikusként minden kérdésre tudott válaszolni, nem sértődött meg, nem minősítette a kérdezőt vagy a kérdést, egyáltalán, úgy viselkedett mint egy miniszterelnök. Mármint ebből a szempontból. Utoljára 2017. június 23-án tette mindezt, az a sajtótájékoztató pontosan egy óráig tartott, élőben adta a közmédia.
Azóta semmi.
Elvétve, amikor megérkezik a brüsszeli csúcsra a miniszterelnök, hajlandó úgynevezett doorstep nyilatkozatot tenni, vagyis megáll pár percre, mond pár mondatot arról, hogy újra támadnak a migránspártiak és Magyarországot meg akarják büntetni, esetleg egy-két kérdésre egy-két gyors válaszra marad még idő. Sajtótájékoztató nincs. De vannak alternatív, pontosabban illiberális megoldások, ezekről kicsit később, most nézzük meg, hogyan csinálják a többiek.
Miért beteg a magyar sajtó? | Magyar Hang
Immár hivatalos: a magyar miniszterelnök a legbefolyásosabb hazai médiavezető.
A belga kormányfő minden alkalommal addig beszél, amíg kérdezik. Előbb franciául, aztán hollandul (mindkettő hivatalos nyelv Belgiumban), majd angolul. A holland miniszterelnök is türelmesen kivárja a kérdéseket, csakúgy, mint a luxembourgi. A skandinávok még ezen is túltesznek, őket tényleg elkezdik már unni az újságírók, annyit beszélnek. A németek, a franciák, a britek első embere nagyszabású sajtókonferenciákat tart, bárki kérdezhet. Vagy említsük meg a román elnököt, aki egyenesen odamegy, ahol az újságírók vannak, megáll a sajtóterem közepén, több száz újságíró közvetlen közelében, elmondja a magáét, aztán pedig szabad a gazda, ki mire kíváncsi. Ő meg válaszol. És lehetne folytatni a sort, nincs még egy olyan elzárkózó miniszterelnök, mint a magyar.
Nem sokkal jobb a helyzet a miniszterek terén sem. A tárcavezetők is rendszeresen járnak Brüsszelbe tanácsülésekre. Szijjártó Péter minden alkalommal beszámol a sajtónak, bármit meg is lehet tőle kérdezni. Takács Szabolcs államtitkár az úgynevezett Általános Ügyek Tanácsára jár, ő is tart tájékoztatót. A többiek? Semmi. Varga Mihály pénzügyér? Pintér Sándor belügyér? Semmi. Pedig fontos döntésekben vesznek részt ők is. Utána kiadnak egy közleményt, azt az MTI lehozza, oszt jónapot.
Megállítani a hazugsággyárakat | Magyar Hang
Ha nagyüzemben ömlik a hazugság a magyar lakosságra, legelőbb a propaganda-gyárakat kell leállítani, és utána foglalkozni a lelki kútmérgezés hatásaival.
Kanyarodjunk vissza az illiberális kommunikációhoz, ahogy a miniszterelnök műveli. Ennek egyik eszköze a Facebook-bejegyzés. Egy percben összefoglalja, hogy újabb erőket mozgósított a bevándorláspárti elit, de szívós, következetes munkával sikerült megőrizni a harcálláspontokat, azonban „tudjukkik” már készülnek a következő támadásra. Az ember, aki ismeri a napirendet, tudja, hogy miről szól és miről nem szól egy-egy csúcstalálkozó, csak a fejét fogja, mert Orbán Viktor rendszeresen olyan ellen hadakozik, amivel senki sem támadja. Így azonban garantált a siker… A másik tájékoztatási módszer, hogy a miniszterelnök a közmédia stábját a magyar nagykövetségre rendeli és ott mond egy szózatot, az előbbi tartalommal, szintén a visszakérdezés veszélye nélkül.
Vajon miért van mindez? A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb válasz az, hogy Orbán nem akar sajtót tájékoztatni. Fél? Fél a kérdésektől? Valószínűleg igen. Pedig tudja rájuk a választ. De talán van az a helyzet, amikor az ember már a kérdéseket sem akarja a hallani, ha nem ő írta össze őket.
