Tavaly több mint 50 milliárdot, tavalyelőtt csaknem 50 milliárdot költött el propagandára a kormány.
A tengernyi pénzt a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül tapsolták el, az intézményt spórolási céllal hozták létre – még 2015-ben. A cél az volt, hogy 25 milliárdból megoldják a kormány kommunikációs céljait, vagyis megspóroljanak 15 milliárdot az előző évi pénzszóráshoz képest. Persze megszavazták a törvényhozók a kiürült kassza újratöltésének lehetőségét is, így aztán újra is töltötték a pénzesbödönt, és 2017-ben is 46,7 milliárdért kommunikáltak a választókkal a hatalomgyakorlók.
Tavaly, 2018-ban ott folytatták, ahol előző évben abbahagyták, és ez a propagandadömping ismét 50 milliárdba került az adófizetőknek.
Sikerpropaganda, avagy itt van már a Kánaán | Magyar Hang
Kell ebből egy kis kikapcsolódás. Engem az áprilisi választás előtti hetek-hónapok szinte felüdítettek, amikor az egyhangú gyűlöletkeltés mellett a sikerpropaganda is megszólalt.
Miközben a baloldali ellenzék azon rugózik, hogy ott fenn a várban túlságosan olcsón szolgáltatja a ételt a Gundel étterem Orbán Viktor kormányfőnek és munkatársainak a menzán, ez a tavalyi, újabb feleslegesen eltapsolt 50 milliárd nem nagyon borzolja a kedélyeket. Talán azért, mert nem fér bele a baloldali képviselő urak ételhordójába. Ezért aztán úgy gondolják, a 100 milliárd forint nagyságrendjét Mari néni Tornyospálcán fel sem tudja fogni. De azt talán megérti, hogy miközben Orbán Viktor potom 300 forintért egy tányér csülkös bablevest kanalazhat be, ráadásul a híres Gundel étterem konyhájáról, addig neki ennyi pénzért még egy pohár szódavizet sem adnának abban a puccos étteremben. Ezért aztán a közbeszéd tárgya most egy ideig a 300 forintos csülkös bableves lesz.
Átszámíthatnák persze a 100 milliárdot lélegeztetőgépekre is, de ma már nagyon sok helyen inkább szappanra, hőmérőre, vécépapírra, fertőtlenítőszerekre kellene. Vagy a teljes kórházi szektor egyéves adósságállományára, amely 50 milliárd forint volt tavaly, vagyis pont annyi hiányzott a költségvetésükből, amennyit propagandára költött a kormány.
Orbán Viktor és a nagy blöff | Magyar Hang
Mára nemcsak a korrupció, hanem vele kéz a kézben a hazugság vált a Fidesz legfőbb politikájává, Orbán Viktor pedig a két lábon járó fake news gyárrá.
Eloszthatnánk a 100 milliárdot 600 millióval, hogy megtudjuk, hány tocsiknyi pénzről is van szó. Mert ez a hányados megmutatná, hogy egy ilyen pofátlan közpénzszórásba hányszor bukna bele egy szocialista kormány, ha a Fidesz lenne ellenzékben. De minek vesződjünk a matekkal, amíg ilyen halovány ellenzéke van a jobboldali rezsimnek! Ha a szocialisták 2002 és 2010 között meg merték volna tenni, hogy két év alatt 100 milliárdot szórjanak ki az ablakon propagandára, a felelősök a nap minden percében az ellenzék jeges leheletét érezték volna a tarkójukon.
Azokban az években még Orbán Viktor is feleslegesnek tartotta az efféle propagandára elköltött milliárdokat. Igaza is volt. Ma is igaza lenne, ha így gondolná. Semmi szükség nincs erre, hiszen a kormányzati tájékoztatásra ott áll szolgálatra készen a teljes közmédia. És ott van a kormányhoz lojális sajtó is, az összes megyei lap, több országos napilap, hetilapok, rádiók, tévék. Bizonyára szívesen segítenének eljuttatni az üzenet(ek)et.
Elképesztő romlottságra vall, hogy az oktatástól, az egészségügytől, a közösségi közlekedéstől vesz el százmilliárdot a kormány. Ráadásul csak azért, hogy például arról konzultáljon egy jót: támogassuk-e a családokat a családok évében. Ezek után Orbán Viktor megszavaztatta a jobboldali képviselőkkel a rabszolgatörvényt.
A Nagy Fidesz-varázslat | Magyar Hang
Nem értek a modern politikai kommunikációhoz, de nekem, mint persze nem célközönségnek, sántít a rabszolgatörvény elleni tüntetésekre adott kormányzati reakció.
Azért 100 milliárd forintból már elég jelentősen lehetett volna támogatni legalább a bedőlt devizahiteleik miatt kilakoltatott családokat. Azoknak is lehetett volna segíteni, akik külföldre menekültek a végrehajtók elől. Köztük sok fiatal, gyermeket nevelő család. Ám kormányunk a nekik nyújtott segítség helyett inkább milliárdokat költ propagandára, hogy a külhonba menekült anyák helyett is szüljenek az itthon maradt nők, mert kell az utánpótlás a bérrabszolga-társadalomnak. Arra persze már nincs kampányötlet a Habony-műveknél, hogy miként teljesítsék kormányunk óhaját a magyarság gyarapítására a magyar házastársak, ha a szabadidejük nagy részével gyakran már nem is ők rendelkeznek, hanem – törvény adta joguknál fogva – a munkáltatóik.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/2. számában jelent meg, 2019. január 11-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/2. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
