A 90-es évek második felében volt egy népszerű hely Budapesten, az Oktogon közelében, a Művész artmozi mellett-alatt, Underground volt a neve. Nyilván Emir Kusturica szerintem kiváló, ám összességében vitatott megítélésű filmje nyomán. Szerettünk oda járni, nem utolsósorban azért, mert kezdő borbaráti kívánalmainkhoz illeszkedően finom dolgokat tartottak, korántsem földtől elrugaszkodott árképzés keretei között.
Kezdetben nem kevés Szőke Mátyás-chardonnay folyt le a torkunkon, majd felfigyeltünk arra, hogy az akkor már igazi sztárnak számító villányi Gere Attila 1994-es fekete címkés cabernet sauvignonja az itallap tanúsága szerint – pontosan emlékszem! – 1490 forintért kapható. Ezt eleinte nem akartuk elhinni, de aztán belenyugodtunk duzzogva. Azért nem akartuk elhinni, mert akkoriban ezt a bort egyetlen vinotékában sem lehetett megvásárolni kétezer forintnál olcsóbban. A szuper- és hipermarketekben meg egyáltalán nem árultak még ilyesmit. Úgyhogy hozzáláttunk, hogy kiigyuk a készletet, és sikerrel jártunk apránként.
Egyébként megvan mindennek a maga struktúrája. Egy alkoholos ital a diszkontban a legolcsóbb – vagy a legkevésbé drága, ahogy tetszik –, utána jönnek az élelmiszer-, majd a szaküzletek, végül a vendéglátás, a maga különféle, egyszer korrekt, másszor arcátlan szorzóival. Egyszerű, mint az egyszeregy, akkor is, ha gyakran vannak kivételek. Olyan kivételek sajnos ritkán vannak, mint az Undergroundban anno.
Csehsör | Magyar Hang
Hagyomány ide, békesség oda, a csehek mesterei tudnak lenni a lázadásnak is. Kraftban-kisüzemiben is ott vannak a legklasszabbak között.
Mindez arról jutott eszembe, hogy tapasztalom: a sörárak kezdenek elszabadulni. Azt már szinte megszoktam, hogy a magyar kisüzemi főzdék nem kis része el van szemtelenedve. Nem szeretnék ujjal mutogatni, nem kenyerem, de abszurdnak érzem, hogy lényegesen, akár húsz-negyven százalékkal drágább az ő bármijük a magyar fővárosban, mint a legmenőbb cseh pivovárok legvagányabb – és a hazai kísérleti cuccokkal szemben minimum 99 százalékban hibátlan és megbízható – sörei Brünnben vagy Prágában.
Feltűnt ugyanakkor egy jelenség, amit ennél is kevésbé bírok értelmezni.
Az úgynevezett sörforradalom szintlépésének két következményét figyelhetjük meg párhuzamosan. Az egyikről már írtam – talán nem itt, inkább még a Magyar Nemzetben –, mert örömtelinek találom: a multik is előjönnek termékekkel, amelyek túlmutatnak az ipari lagerek és bockok unalmas és lapos világán. És ezek a sokszor kifejezetten tisztességes sörök kifejezetten olcsók is.
Háromból három | Magyar Hang
2018-ban kivágták a rezet a véletlenszerűen vásárolt vörös újborok is, nem csak a hagyományosan megbízhatóbb fehérek.
A másik nóvum: a kisüzemi főzdék szortimentjeinek regimentjei mind nagyobb helyet foglalnak el a fentebb már említett szuper- és hipermarketek polcain. Na ezek viszont nem olcsók, önmagukhoz képest sem, és ez az, amit nem értek tehát. Hogy miként lehetséges, hogy nem egyet-kettőt, hanem számtalant kaphatok meg közülük szolid szakboltokban jóval kevesebbért. Biztos van erre is magyarázat, muszáj lesz morfondíroznom a dilemma felett tovább.
Miután magamhoz tértem a sokkból: a világhíres skót Brewdog klasszikus klasszisát, a Punk IPA-t 1399 forintért fedeztem fel a minap a CBA-ban. Lefuttattam egy keresést nyomban, és az első három ár, ami feljött az interneten: 1100 forint, 900 forint, 835 forint. Mondjuk, nem tudom, miért berzenkedem: a CBA-ban is olcsóbb ez a Punk majdnem 100 forinttal, mint a Gere-féle cabernet az Undergroundban egykor!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 31. számában jelent meg, 2018. december 14-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a 31. számban? Itt megtudhatja!
